2016. április 14., csütörtök

Levia Anne - A múlt ára




Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 224 oldal
Fejezetek száma: 20
Téma: krimi, romantikus


Fülszöveg:

Mit tennél, ha egy nap arra ébrednél, hogy mindent elvesztettél?

Ködbe vesztek az emlékek, oda lett a múltad. Nem tudod kik a barátaid és kik az ellenségeid.

Carolinát, az ismert újságírót, súlyos autóbalesete után cserbenhagyjak. A kórházban emlékek nélkül ébred – mostantól csak az ösztöneire hallgathat. Üldözik, élete veszélyben van, és csak egy valakire számíthat. Vajon visszaszerezhető minden, vagy a szerelem is az emlékekkel együtt veszett el örökre?

Minden feltörő emléke keserédes, és veszelyes irányba űzi. A remény hajtja, hogy mindez a küzdelem megéri.

LEVIA ANNE páratlanul izgalmas romantikus krimije az újrakezdésről, a kitartásról, a reményről, a hűségről, a szerelemről és az igaz barátságról szól, egy olyan korban, amikor ezek a szavak már nem sokat jelentenek.

Kedvenc idézeteim:

"Azt mondják, a szerelem mindent legyőz, hogy nincs lehetetlen. És hinnem kell, hogy nincs
lehetetlen."

"Furcsa dolog az emlékezet. Amikor az emberlánya visszanyeri, rájön, hogy jobb lenne nélküle. Hogy a mázsás súlyok, amiket cipelt egy-egy memóriadarabbal, mennyire nyomják a szívét és a vállát. A sok hibás döntés, hogy mit tett az életével."

"– Látni egészen más, mint tudni…"

A véleményem:

Levia Anne első regénye tavaly jelent meg az Álomgyár kiadó gondozásában. Ez a romantikus krimi nagyon jól illik a kiadó profiljába, és pozitív képviseletet nyújt neki. Emellett az írónő blogot vezet, ahol kiegészítő pillanatképeket olvashatunk első regényéhez, előzetest a sorozatfolytatásából és egy- két romantikus történetet is, melyek részletei hétről hétre kerülnek frissítésre.

A művet, egy véletlen folytán sodort össze az élet március végén, korábban nem ismertem könyvet. A krimi műfaja tőlem nagyon távol áll, a történet leírását mégis szimpatikusnak találtam, és azt is, hogy egy egészen romantikus írásra számíthatok. Ez a kétszáz oldal hamar elrepült a kezeim közül és kellemes élményt hagyott maga után.

A regény már az első oldalon a cselekmények közepébe vágott, azt a pillanatot mutatja be számunkra, mikor a főszereplőt, Carolinát elgázolják. Az elkövetőről csupán annyit tudunk, hogy a főhősnőnk ismerte őt, és hogy balesetről szó sincs ez esetben. A lány az életéért futott utolsó perceiben. A következő fejezetben már egy kórházi ágyban ébredünk egy olyan nő testében, aki szinte semmit sem tud magáról. Hogy mi a neve, ki ő, hol lakik, és hogy miért gázolták el. A legfőbb probléma pedig az, hogy Caroline nem tudja, kihez tartozik a tudatában ragadt gázolójának szempárja. A regényben bemutatott pár napban részesei lehetünk a hősnő gyógyulási folyamatának, ahol az emlékek, mint egy kirakó darabkái fognak a helyére kerülni, egy-egy olyan élmény kapcsán, amit a múltja szereplőivel él át.

Fény derül rá már a kórházi ágyban, hogy Caroline élete zűrös és veszélyekkel teli. Az egykori újságírónő egy hónapos kórházban töltött kómája előtt egy maffia bűnszervezet lebuktatásán tevékenykedett, túladagolásban meghalt testvére hatására. A bizonyítékok megszerzése érdekében hajlandó volt beépülni a bűnözők életében, méghozzá úgy, hogy összejött a maffia főnökének fiával, Carlossal. A múlt darabkái fokozatosan, lassan kerülnek majd a helyükre a regény utolsó harmadáig. Megtudjuk, hogy Caroline legjobb barátjával és húgával, Maggievel végezte a nyomozást, és eltökélt szándékuk volt az egész szervezet lebuktatása. Caroline azonban nem számított arra, hogy időközben beleszeret Carlosba. Miután ez megtörtént esze ágában sem volt szerelmét is besározni, védte őt, ahogy tudta. Csavar a történetben, hogy Carlos bármennyire is jóképű és megnyerő, a lány kedvéért sem volt képes a változásra, folytatta kétes ügyleteit, ezért Caroline a kapcsolatuk végén megcsalta őt a fiú unokatestvérével, a jogászként végzett Michaellel. Az első emlékek akkor kerültek a helyére, mikor Carlos és csatlósai meglátogatták a kórházban Carolinet. Ekkora már a lány beépüléséről mindenki tudott, csupán azért keresték fel az újságírót, hogy felfedje a besúgót, aki kiszolgáltatott róluk információt. Ezt a kettős játszmát folytató ember nem más volt, mint Michael, az ügyvédfiú, aki nem szeret az alvilág részese lenni.  Ki akar törni ebből a körből.

Amire tehát számíthatunk a történetben az egy fantasztikus kétsíkú történet, ahol egy emlékezetkieséssel küzdő újságírónő rájön múltjának sötét titkaira, miközben megküzd a jelen problémáival is. A maffia szervezet fele rá vadászik majd, ő mégsem tudja igazán miért, vagy éppen, hogy kiben bízhat. A legfőbb kérdés az, képes lesz-e a nő lebuktatni ezt a hatalmas hálózatrendszert, anélkül, hogy abba ő vagy szerettei megsérülnének. A romantikus szálat követve pedig ízelítőt kapunk Carlos és Caroline egykori szenvedélyéből, erotikus töltetet a jelenben, és egy romantikusabb, lágyabb vonulatot Michael által. A szerelmi háromszögben a végsőkig kérdéses lesz, hogy Caroline az exbarátját választja-e, aki még a hazugságok ellenére is odavan a lányért, vagy Michaelt, a jófiút, akire a múltban mindig is számítani lehetett.

Először is, amit fontos leszögezni, és az első gondolatom volt a regény kapcsán, hogy valóban egy első könyves írónővel van dolgom? Mert ha nem tudom előre, meg nem mondtam volna. Minden a helyén volt ebben a regényben, aminek helyén kellett lennie. Az írás, a szerkesztésmód, az építkezés, a jellemfejlődés, de még a szórakoztatás is. Persze, nem azt mondom, hogy tökéletes lett volna, a befejezés és a történet csavarinak tekintetében még finomítottam volna a cselekményszálat, ugyanakkor bármennyire is ódzkodom a krimiktől, ez a darabja határozottan tetszett.

Először is, amit imádtam a történetben, az az, hogy folyamatosan voltak események, amik
fenntartották a figyelmemet. Nem laposodott el egy-egy emlék közt az írás, és nem is lett elhúzva a gyógyulási folyamat több száz oldalon keresztül. Pörögtünk mind a múltban, mind a jelenben. A szereplők és az események kifejthetősége miatt lehetett volna hosszabb is az írás, de a fordulatokat tekintve jól volt felépítve az egész. Az írásmód szépen megfogalmazott, választékos.

Rengeteg olyan divatos elem volt a könyvben, ami a mai erotikus regényeket jellemzi. Megfog minket a műben ez a szerelmi háromszög, annak kiszámíthatatlansága, és a szenvedélye is. Én ezt a romantikus vonulatot erősnek éreztem és tetszett, hogy a részese lehetettem. Elárulok itt egy titkot: Én a rosszfiúnak, Carlosnak drukkoltam. Egészen egyszerűen azért, mert ezt a kapcsolatot érzelmekkel telibbnek találtam, a rosszfiúk vonzóbbak, és olykor ez a fiú figyelmesebb is volt, mint Michael. Kaphattunk arra utaló jeleket, hogy az ügyvéd aggódik Caroline életéért, mégsem éreztem sokszor azt az erőfeszítést, óvást és odaadást, amit elvárnék egy fülig szerelmes férfitól. Carlosban ezzel szemben éreztem a szerelmet, hisz megbocsátotta még a lány hazugságait is, gondoskodott róla, mikor az rászorult. Én tehát őszintén reméltem, hogy a történet Carlosnak kedvez majd, és ő mutat a legnagyobb jellemfejlődést. Hogy így lett-e és hogy őt választotta-e a lány azt, ha kedvet kaptatok az olvasáshoz, megtudhatjátok.

Nem lesz ez a regény az a megszokott, tipikus krimi, amit a sorozatokban láthatunk. Igaz, hogy a történetnek egy rejtély ad keretet, de a szórakoztatást nem csak ez fogja biztosítani. Nem mindennapi módon a főhősnőnek ebben a regényben, nem arra kell fényt derítenie, ki tartozik a maffia szervezethez és hogy bizonyíthatná ezt, hanem már az elkészített bizonyítékait és felfedezéseit kellett előkotornia emlékezetéből és eljuttatnia őket a rendőrségre egy olyan személyhez, akiben megbízhat. Talán éppen ezért is élveztem ezeket a műfaji elemeket is, mert nem azzal szeretett volna untatni az írónő, hogy nyomozott az újságíró, hanem ez a kutatás a saját fejében zajlott le az emlékei után.

Ezen kívül minden tekintetben fokozódott a regény hangulata az izgalmasról az egyre izgalmasabb felé. Kíváncsian vártuk, mik derülnek ki Carlosről, és hogy milyen megoldást fog kitalálni Caroline a bűnözők lebuktatására, akik egyre inkább veszélyeztették életét, és a húgáét. Maggie jelenléte is hozzátesz egyébként sokat a regényhez, ugyanis Kenannel a külföldi maffia taggal különös szerelmi viszonyba fognak gabalyodni.

Ahogy írtam tehát, mind a történet, mind az írásmód, a műfaji elemek a helyükön voltak, a szereplők felkeltették az érdeklődésemet, és fejlődött is az írás. Kérdés tehát, hogy mitől nem volt még tökéletes az olvasmány. Először is, nekem ezeknél a kétes világot bemutató regényeknél mindig megkérdőjelezhető a mű hitelessége, valósághű bemutatása. Manapság elterjedt az irodalomban ez a motívum, amiben a rossz fiúk szexik és szenvedélyesek. Egyre több író próbálkozik egy ilyen kontextusban elhelyezni egy romantikus történetet, nekem ezekből egy kicsit mégis mindig hiányzik valami. Talán arra lenne szükség, hogy ilyen esetben a szerzők még jobban beleássák magukat a témában, és mint a főszereplő lány jelen esetben, beépüljenek kicsit a mindennapjaikba, átvitt értelemben.

A szereplőkről szívesen megtudtam volna többet, Caroline esetén az emlékei kapcsán sokat barangolhattunk a fejében, de lehetett volna ez a regény még lélektanibb, egy kicsit mélyebb elgondolású. A mély tartalom segít abban, hogy azokat is megnyerjen a regény, akiket önmagában a romantika nem nyűgöz le.

A fordulatok meg voltak, és a kíváncsiság is végig fenn volt tartva, de bizonyos események terén vittem volna még nagyobb megdöbbenéseket is a regénybe. Például Carlos és Caroline szakítási körülményei, vagy az árulók személye terén. Nyugodtan lehet sokkolni az olvasókat és olyan rejtvényeket vinni a történetbe, amit ki nem találnának egykönnyen. Ezen kívül a befejezés terén hoztam volna még változásokat. A nagy, és izgalmas lezárás megvolt, azonban elfért volna itt is több újdonság. Én egy kicsit másmilyen végben reménykedtem, de azért összességében elégedett voltam a lezárással.

Levia Anne írónőnek sikerült tehát egy nagyon szórakoztató, eseménydús romantikus krimit megalkotnia, amit első könyvet meghazudtoló tehetséggel papírra is vetett. Rövid volt, könnyed, és olvasmányos. A szerelmi szál kiszámíthatatlan és erotikus, az emlékezetkieséssel küzdő lány élete pedig izgalmakkal teli. A folytatás az írónőtől A szabadság ára címet kapta, bár még nincs hír róla, meg fog-e jelenni és milyen formában, mikor, mindenesetre drukkoljunk az írónőnek a mielőbbi publikálásért.

Összefoglalás


Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

szenvedélyes romantikus szálmeglepetésszerűbb fordulatok
eseménydúsfigyelemfelkeltőbb borító
kellemes írói stílus
valósághűbb leírás
fejlődő, építkező regény

izgalmakkal teli

Kinek ajánlanám?

Az Álomgyár kínálatában többségében a nők találnak maguknak kedvencet, így első soron ismételten
ennek a nemnek ajánlanám. Ezen belül pedig a rosszfiúk szerelmeseinek, hisz itt lesz belőlük bőven. Egyaránt tetszhet a regény a krimi kedvelőinek is, hiszen tartalmazza ezeket az elemeket, de olyanoknak is, akik mint én, kevésbé szeretik a műfajt, mert az, csak keretként szolgált az én szememben ennek a romantikus drámának. Korcsoportot tekintve semmiképp sem a nagyon fiatal korosztálynak, inkább már fiatal felnőtt kortól.

Címszavak:

szenvedély, erotika, emlékezetkiesés, árulás, maffia szervezet, gyilkosság, tényfeltárás, szerelmi
háromszög

Első mondat:

"Hideg van."

Értékelés: 10/9
Kedvcsináló:

Egy szándékos gázolás, melyben főhősünk, Caroline elveszti emlékezetét.
Egy hónap eszméletlenül, mely után egy veszélyekkel teli világ fogadja ébredőjét.
A maffia üldözésében leélt élet, amire csak a múlt ismerete adhatna magyarázatot.
És két veszedelmesen jó képű bűnöző, aki közül választania kell Carolinenak.
Izgalmak, fordulatok, emlékfoszlányok, és életre menő játszmák.

A borító:

Maga, amit ábrázol, a zöld szemű, elveszett tekintet a férfival a háttérben, tetszik. Jól tükrözi a regény témáját. A színvilága és az összhatás viszont még nem tökéletes. Ezzel a fekete fehér háttéren piros betűkkel kicsit kriminálisabb lett, mint maga a történet, ráadásul elveszik a rengeteg könyv között. Lehetséges, hogy Caroline erőteljes vörös hajszíne feldobná még inkább a külsőt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése