2016. május 24., kedd

Cecelia Ahern - A Vétkes


Kiadó: 
Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: Flawed
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 432 oldal
Téma: disztópia
Sorozat: A Vétkes 1.


Fülszöveg:

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.


A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Kedvenc idézeteim:

"A marketingesek mindenbe lelket akarnak önteni, mindennek személyiséget adnak, az embereket mégis megfosztják az érzéseiktől. Emberivé teszik a tárgyakat, és embertelenné az embereket."

"(…) a tett szebben szól ezer szónál."

"Tökéletlenné kell válnom ahhoz, hogy bebizonyítsam, tökéletes vagyok."

"Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett."

A véleményem:

Cecelia Ahern, világ hírű írónő már közel 12 éve minden évben új megjelenéssel ajándékozta meg rajongóit, idén megjelent műve azonban kilóg a sorból, egy hirtelen jött ötlet ihlette, majd ezt követően rekord idő alatt, 6 hét múlva érkezett A Vétkes. Azt hinné az ember, ennyi idő kevés arra, hogy valaki lenyűgözőt alkosson, azonban nagyobbat nem is tévedhetnek azok, nem hiszik el, hogy ez a regény tényleg fantasztikus lett.

Az első könyv, amit az Athenaeum kiadótól olvastam, épp egy Cecelia Ahern mű volt, az Amikor megismertelek. Ennek kapcsán láthattam meg először, hogy az írónő gyönyörű érzékkel ír mindig valamilyen mélységeket érintő témáról, miközben maguk a cselekmények is szórakoztatóak, azonban sokkal kevésbé nagyszabásúak. De nem A Vétkesben! Ez a regény úgy volt képes valami igazán fontosat közvetíteni, hogy közben szórakoztatott és a teljes tudatomat kitöltötte. Egyszerűen másra sem vágytam egész nap, csak, hogy folytathassam! Mesélnem kellett róla mindenkinek, mert tudtam, ez most tényleg valami nagy horderejű és olyan, amivel még más nem találkozott. 

Egy teljesen hétköznapi jelenettel csöppentünk bele a regény világába, ahol egy vacsora alkalmával megismerjük főszereplőnket Celestinet, a tökéletességet. Ő a minta polgár, aki a suliban kitűnő, viselete elegáns, a családja pedáns, jómódú. A lány számára minden fekete vagy fehér. Tudja, hogy az erkölcs szabályait be kell tartani, és aki nem így tesz, az Vétkes. Éppen ezért, nem is bánja, hogy a fiú édesapja, akivel jár, nem más, mint a bíró, aki ítéletet hoz az erkölcstelenek felett.

Ezen az átlagos napon valami azonban mégis történik, ami megváltoztatja Celestine egész eddigi világképét. A rendőrség ugyanis nagy szirénázás közepette eljön az egyik szembe szomszédjukért, hogy megbillogozzák eutanáziában való segítkezésért. Eddig minden olyan egyértelmű volt. Aki megcsalja a párját, az bűnös, aki társadalma ellen cselekszik szintén. Na de az édesanyánkat kérésére elkísérni egy államba, ahol legális az eutanázia, és mellette lenni az utolsó percekben nem lehet egyértelműen rossz! Ez lesz az első olyan eset, mikor Celestine érzi, néha nem is olyan könnyű eldönteni, egy cselekedet elítélendő-e. Miután a lány elkezd más szemmel tekinteni a világra, olyat tesz majd, amire előtte kevesen merészkedtek, segít egy Vétkesnek. A társadalmi normák szigorúan tiltják, hogy olyannak legyünk hasznára, aki erkölcstelen, így Celestine is azzá válik.  Ő lesz az egyik legvétkesebb Vétkes. Ez a pedáns, jó hírű lány lázadása olyan folyamatokat fog elindítani a társadalom történetében, ami már régóta esedékes lett volna, azonban senkinek sem volt hozzá bátorsága. Celestinenel nyomon követhetjük, milyen a közösségből kirekesztetté válni, és hogy mennyi kárt képes okozni egy olyan látásmód, ami ellen lehetetlen fellépni.

Kedvenc megfogalmazott üzenetem a könyvben, hogy ahhoz, hogy tökéletessé váljunk, sokszor valami tökéletlent kell tennünk. Ez valóban az élet nagy igazsága. Jelen esetben is főhősnőnknek, normát kellett szegnie ahhoz, hogy megpróbálja megmenteni egy embertársát, még ha annak élete kevesebbet is ér másokétól. Ugyan ilyen fontos megfogalmazott gondolat volt az is, hogy sokszor rosszabb szabadságban élni, mégis kirekesztettként. Cecelia megtanítja olvasóinak, hogy valóban semmi sem fekete és fehér, és hogy a hibákra szükség van, hiszen azokból tanul az ember, hagyni kell hogy elkövessük sajátjainkat. Tökéletes kötelező olvasmány születhetne ebből a regényből, hiszen mindezeket a dolgokat tényleg a lehető legszórakoztatóbb és legizgalmasabb formában tálalja az írónő.

A szerzőtől olvasott és látott művek alapján nem gondoltam volna, hogy ez a nő képes lehet egy disztópiát is megírni és nem is akár milyet. Az általa elképzelt világ teljesen új szemléletmódot vetett fel, amivel még korábban sosem találkoztam, eszembe nem jutott volna. Ebben a regényben egy olyan kort élünk, ahol erkölcstelen politikusok sora tönkretette az országot, ezért szükség volt egy olyan intézkedésre, ami lehetetlenné teszi, hogy immorális ember kerülhessen hatalomra. Azzal, hogy megalakult a Vétkesek fogalma, és az ezzel járó normarendszer, nem csak az vált lehetetlenné, hogy előbbi állításom megtörténjen, hanem egyáltalán az is, hogy valaki erkölcstelenül éljen következmények nélkül. Az embereknek nagy becsben kell tartaniuk jó hírüket, a látszatnak élni. A főszereplő lány, Celestine testvére egyébként sokkal inkább szabad szellemű, lázadó jellem, mégsem ő lesz az, aki a változás útjára lép, mert még neki sem lesz bátorsága ehhez. Celestine azonban nem azért megy szembe a szabályokkal, mert bátor, mert nem fél a következményektől, vagy mert lázadni szeretne, hanem mert legbelül érzi, ez a helyes. Megtanítja az olvasókat, hogy félelmeink és a belénk diktált elvárások ellenére is mindig a szívünkre kell hallgatnunk.

Nagyon érdekes egyébként az a követelés lista is, amit a társadalom a Vétkesekkel szemben támaszt. Tilos azoknak például finom ételeket enni, csak annyit és olyat ehetnek, ami az egészséges életvitelhez szükséges. Ezen kívül bármelyik testrészükön is viselnek billogot, egy karszalaggal is tudatniuk kell környezetükkel, hogy ők Vétkesek. Tilos éjszaka elhagyniuk a házukat, és úgyszintén tilos két Vétkesnek egymás mellett ülnie. Az, hogy a földi örömöktől elzárják ezeket az embereket, talán nem is meglepő, de sok intézkedés sugallja már a látszólag stabil helyzet bizonytalanságát, hiszen ezek a szabályozások félelemre vallnak. Fél az ország, hogy ha a Vétkesek összefognának, nagy tettekre lennének képesek, és ez így is van. Nem elég azonban, ha az elítélt emberek kiállnak magukért, hiszen a társadalom többi tagjának is észre kell vennie rendszerük hibáit.

A rengeteg mélységeket érintő probléma és ez a tökéletesen leírt világkép mellett volt azonban szerelmi szál is a történetben, pontosabban egy szerelmi háromszög. Ahogy már írtam, Celestine a bíró fiával, Arttal jár, aki igazán szerelmes, de viselkedése azért sokszor megkérdőjelezhető. Ott van ugyan akkor Carrick, a szintén Vétkes fiú, aki tudhatja, miken megy keresztül a lány. Ez utóbbi szálat imádtam a történetben, mert ez a kapcsolat tényleg csodás lesz, szavak nélküli. Mindössze a gesztusok, és az arcok üzenete fogja a két fiatalt közel hozni egymáshoz, ehhez foghatót korábban még nem láttam. Nem is kérdéses, hogy én Carricknek drukkolok a folytatásban.

A Vétkes tehát mind a kiadó kínálatából, mind az írónőéből kedvencem lett, az egyik legfantasztikusabb disztópia, amit valaha olvastam, tele olyan gondolatokkal, amit szebben már nem is lehetett volna megfogalmazni. Ez valami teljesen új volt, minden eddigi kreativitást felülmúló, és mély. Ha tehettem volna egy nap alatt kiolvasom az egészet, annyira nem szerettem volna letenni. Teljes mértékig magam előtt láttam minden jelenetet, mintha csak egy filmet néznék, így kell tökéletesen megírni egy regényt.

Összefoglalás
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

kreatív világfelépítésaz utolsó pár tíz oldal lehetne izgalmasabb, eseménydúsabb
mély tartalom
fantasztikusan közvetített üzenetek
szerelmi szál

fantasztikus főhősnő

Kinek ajánlanám?

Erre csak azt tudnám mondani, hogy egész egyszerűen mindenkinek. Ezt a művet tanítani kellene. A Vétkes elindít majd benned egy saját elmélkedést is a bűnről és az élet fontos dolgairól. Ez minden korban, mindenkinél hasznos lehet. Ez a társadalomkritika által meg kell tanulnunk, mikor nem szabad beállni a sorba. Úgy gondolom, nem számít, hány éves vagy, vagy milyen nemű, milyen műfajt szeretsz olvasni, ez mindenkinek való.

Első mondat:

"Én csak az egyértelmű és ésszerű dolgokat szeretem."

Címszavak:

erkölcs, kiközösítés, félelem, tökéletesség, előítélet, fejlődés, lázadás, szerelem, család

Kedvcsináló:

Celestine azt hitte, a világ könnyedén megérthető. Szerette, ha a dolgok egyszerűek, minden fekete,
vagy éppen fehér.

Csakhogy a valóság sokszínű, az erkölcstelenség nézőpont kérdése, és mikor elítélünk valakit, bele sem gondolunk, hogy mi is kerülhetünk az érem másik oldalára.

A főhősnőnk megmutatja, milyen a társadalom kirekesztett tagjának lenni, az életet élvezetek nélkül élni, a holnaptól rettegni.

Maga a szerző pedig rávilágít majd minket arra, hogy hibázni hasznos, nem attól lesz tökéletes az ember, ha minden körülmények közt tökéletesen cselekszik.

Értékelés: 10/10

A borító:

Úgy érzem, a magyar borító szebb lett, mint a külföldiek, kifejező és erősen emlékeztet A skarlát betűére. Ezen kívül a magyar Vétkes szót sokkal kifejezőbbek, hangzatosabbnak, látványosabbnak látom, mint ennek angol megfelelőjét. Szerintem ez a borító látványos, sokat elárul arról, mire számíthatnak az olvasók, de azért hagy meglepetéseket és félrevezető jeleket. Ezen kívül a sors humora, hogy éppen olyan, mintha a kiadó logója lenne, csak éppen fejjel lefelé fordítva. Az illata pedig fantasztikus a műnek, éppen olyan, mint a másik Cecelia Ahern művemé. Nagyon érdekes felfedezés, nem tudom mi lehet az oka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése