2016. május 15., vasárnap

Élménybeszámoló - Álomgyár angyalai dedikálás

Két héttel ezelőtt, egy Szegeden töltött családi hétvége alkalmával láttam meg az interneten, hogy az Álomgyár Kiadó, három fantasztikus írónője: Anne L Green, Borsa Brown és R. Kelényi Angelika országos turnéjuk keretében elsőként éppen Vácra látogat, a lakóhelyemhez legközelebb eső városba. A részvételem nem is volt kérdéses, hiszen már a Könyvfesztivál alkalmával sem sikerült azon a napon részt venném, mikor lett volna alkalmam dedikáltatni könyveim, így hát a másnapi két vizsgám ellenére sem a tanulást választottam, inkább ezt a nagyon jónak ígérkező programot.

A helyszínt a Katona Lajos Városi könyvtár biztosította, amiről már sok jót hallottam, de én magam még sosem jártam bent. Sajnos most sem sikerült közelebbről megismernem a könyvespolcait, mert a beszélgetésnek egy külön terem adott otthont, pedig véleményem szerint hangulatos lett volna könyvektől roskadó polcok közt tölteni a délutánt. Bár ez a környék sajnos kulturális szempontból nem zsong az élettől, kevés környék béli ismerősöm van, aki szeret olvasni, de azért örültem, hogy voltak részt vevők, és hogy a hangulat igazán jó volt, humoros és közvetlen. A dedikálást egy közös beszélgetés előzte meg, ahol az Álomgyár Kiadó egyik munkatársa számunkra érdekes és izgalmas témákról faggatta az írónőket.

Érdekességek az írónőktől

Anne L. Green

Anne akkor érezte először magát igazán írónőnek, mikor már napi rendszerességgel kapott üzeneteket olvasóitól, és ezek a kapcsolatok igazán barátiak lettek. Még mindig hihetetlen érzésnek tartja, mikor meglát egy saját írásáról készült reklámplakátot, és visszaköszön ezeken saját arca. Ezen kívül hatalmas feltöltődést jelent számára az is, mikor látja, hogy az interneten tőle idéznek. Igazán, a harmadik könyve után kezdett el írónőként gondolni magára.

A szerző érdekes módon hamarabb kapott negatív kritikát, mint, hogy megjelent volna az első könyve. Egy zárt csoportban írta meg ezt a művét, folyamatosan tette közzé elkészült fejezeteit. Fordulatos módon őt azonban nem lombozta le a kegyetlen őszinteség, sőt feltöltötte, inspirálta. Az első könyv megjelenésével érkeztek azért a pozitív kritikák szép számra. Nem volt ritka, hogy az írónő egy-egy mondandóját félreértették az olvasók, azonban gyakran a saját kedvelői megvédték őt, akikhez a helyes üzenet átjutott. Anne tudja, hogy nem fogja minden egyes ember, minden művét ugyan annyira szeretni, hisz ahhoz ismernie kellene személy szerint mindenki érzelmi világát, de nem is erre törekszik. Szeret eleget tenni az olvasók kéréseinek, esze ágában sincs függő véget adni egy történetnek. A folytatásos regények nem az ő műfaja, mégis az olvasók vágyainak tett eleget azzal a kéréssel, hogy megírta harmadik könyvét, Alexel, az egyik kedvelt mellékszereplőjének főszerepbe emelésével.

Anne a második- harmadik könyvénél nézett utána először, hogyan is kellene írni, mit tanácsolnak a könyvek, ezekben azonban nem hisz. Első műve esetén sok volt még a nyelvhelyességi hibája, azonban szerinte a szerkesztő a legjobb tanár. "Ami szívből jön, az nem tanulható." Néha mikor Anne olvassa a kéziratait, és egy humoros részhez ér szokott magában kuncogni. Ez a gondolat engem is rettentően megnevetettet, mert azt hittem én vagyok a világon az egyedüli, aki saját viccein nevet a legjobban. Egész jól átérzi, mik azok a viccek, amik az olvasóknak tetszeni fognak, és melyek azok az érzelmek, amik nagyon jól átmennek majd. Többnyire azokat a részeket szokták a kedvelői legjobban szeretni, amelyeket ő is.

Mikor Anne ír, egy saját világba költözik, amibe belépve se lát, se hall. Megesett már, hogy férje is rászólt: "Anne L. Green, küld haza a feleségem, beszédem van vele!" Ő éjszakába nyúlóan szeret írni, ugyanis ez a tevékenység még talán jobban is feltölti gyakran, mint az alvás. Következő könyve a Viharos érzelmek címet fogja viselni, ennek megjelenése év végére várható.

R. Kelényi Angelika

Angelika mikor üzeneteket kap számára az a legcsodálatosabb érzés, főképp akkor, ha nem egy negatív kritikát tartalmaz. Ha barátaitól azt hallja vissza, hogy az ország másik felében valaki épp a könyvét olvassa, akkor érzi igazán, hogy valami fontos dolog történik az életében. Az írónő Kazincbarcikai születésű. Nem régiben volt alkalma szülővárosában is mesélni írásairól, ahol sorban megjelentek korábbi tanárai, akikre felnéz. Hihetetlen érzéssel tölti el, mikor büszkén néztek rá ezek az embereket, akiket ő tisztel.

Angelikát nem bántják a negatív kritikák, de gyakran töltik el rossz kedvvel, főképp, ha személyes jellegű. Egy negatív kritika véleménye szerint tíz pozitívat képes lerombolni. Az írónőre egyébként nem kifejezetten hat külső környezete, szeret a saját feje után menni olyannyira, hogy még a sikerek ellenére is műfajt váltott legújabb könyve esetén. Az első négy műve mind valamilyen társadalmi problémát feszegetett humoros formában, míg legújabb könyve történelmi. Angelika azt is elárulta, hogy a fiókjában több ilyet is rejt. A Szulejmán és a magyar udvarhölgy című írásában nem Szulejmánon van a hangsúly, hanem azon, hogy végre olyan könyvet írhatott, ami valós történelmi háttérrel rendelkezik, mégis izgalmas és kalandos. Őszintén reméli az írónő, hogy ez az új műfaj is tetszeni fog az olvasóknak, mert a jövőben is ezen a téren alkotna most már szívesen.

Angelika szerint nem lehet az írást megtanulni, egy regényhez olyan spirituszra van szükség, ami bennünk kell, hogy legyen. Már több ízben is próbálkozott kreatív írás könyvek olvasásával, de ezektől teljesen másképp dolgozik. Története folyamatosan alakul fejében, ahhoz, hogy le is írja, gyakran kényszerítenie kell magát a gép elé. Ihlet nélkül sosem ül le írni. Egy könyv szerinte üres lesz, ha nem teszünk bele valami pluszt. 

Angelika figyel rá, hogy egyszerű, ne barokkos mondatokat alkosson, amiben elvesznek az olvasók. Az egyszerű, átlátható, világos mondatszerkezeteket szereti, és szerinte ez egy író feladata, az érzelmeit érthetően közvetíteni.

Borsa Brown


Borsa Brown még mindig alig hiszi el, hogy ez a valóság és vele történik mindez. A mai napig meglepődik azon a sok kedvességen, és üzeneten, ami az olvasóitól érkezik. Az igazi áttörést Az Arab megjelenésekor érezte. Számára is az ismerősök és barátok elismerései számítanak a legtöbbet. Szeretne közvetlen környezetének is bizonyítani és megdolgozni azok büszkeségéért. Mikor először ismerték fel az utcán meglepetésében konkrétan lefagyott. 

Az írónő több ízben már kapott negatív kritikákat olyanoktól is, akik még nem olvasták a könyvét, vagy akik személyét, és nem írásait támadták. Ezek esnek neki a legrosszabbul. Saját kedvelői és olvasói gyakran megvédik őt ezektől a sérelmektől, ami minden rossz érzésért kárpótolja. Borsa úgy gondolja, lehetetlen olyan könyvet alkotni, ami mindenkinek tetszene, így ezzel már nem is próbálkozik, a pozitív kritikák azonban sokkal gyakrabban jelen vannak életében.

Az írónő tudja, hol kezdjen el egy könyvet, és hová fog kifutni, a részletek pedig közben formálódnak. Több kérés is érkezett már hozzá, hogy pozitívabb végű műveket írjon, azonban sokszor maguk az olvasók is megerősítették, hogy történetei így vannak jól, ahogy megírta őket. Tudják, hogy nem egy szerelmes, happy endes típus, inkább reálisan látja a világot. Sem a kiadója, sem az olvasók nem tudnák az ellenkezőjéről meggyőzni.

Az írónő szerint egy lehetséges út van a jó könyv megírása felé, a rengeteg olvasás és ha magunkat adjuk. Véleménye szerint az írást tanító iskolák nem reálisak, hisz a gondolatainkat úgy kell leírni és megfogalmazni, ahogy abban a pillanatban megjelentek a képzeletvilágunkban. Nyersen, szépítések nélkül. Az olvasónak azt kell érezni, mikor olvassák a művet. amit akkor az író érzett. 

Borsa előre érzi, mely részek fogják megérinteni a könyvében az olvasókat, mert őt is azok a részek befolyásolják érzelmileg. Ha nyersen és őszintén fogalmaz cifrázás nélkül, akkor az érzelmek átmennek. Kész művét többször is át szokta olvasni leadás előtt, hiszen úgy véli, ha valamelyik rész, már a tizedik olvasás után is tetszik neki, azzal nagy baj nem lehet. Nagyon tetszett, mikor azt mesélte, hogy főhőse egyik pillanatban még pólót viselt, a másikban azonban Csilla levette róla az ingét. Ő sem tévedhetetlen tehát, de szerkesztője rengeteget segít neki az alkotásban. Írás közben a zene elengedhetetlen eszköz számára, az Arab megírása közben Bocellit és keleti zenéket hallgatott leginkább. Ez a műve 8 hónapi kutató munkát vett igénybe. Szaúd- Arábia hiteles bemutatásában segítségére volt két iraki, egy szír és egy szaúdi kiskirály is. Sorozatának harmadik része, Az Arab lánya októberben kerül kiadásra.

Remélem sikerült valami újat és izgalmasat megtudni kedvenceitekről. Engem ez a író- olvasó találkozó teljesen feltöltött, megnevetettet, a három írónő közvetlensége pedig teljesen megdöbbentett és boldogsággal töltött el, ezért ha bárkinek lehetősége van részt venni egy ilyenen, bátran merem ajánlani!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése