2016. május 30., hétfő

Mary E. Pearson - Az árulás szíve


Kiadó: Gabo Kiadó
Eredeti cím: The Heart of Betrayal
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 408 oldal
Téma: fantasy, romantikus, misztikus
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái 2.

Fülszöveg:

A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését.

Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.

Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.

Kedvenc idézeteim:

"Az értelemből épített tornyok a fák tetejéig érnek. A hitből építettek a csillagokig."

"Szerettem volna, ha a szerelem ilyen egyszerű, hogy ha felajánlják, mindig viszonozzák is, ugyanannyira és ugyanakkor; ha a bolygók tökéletes együttállásában minden kétséget eloszlatnak; ha könnyen érthető és sosem fájdalmas."

"A remény sikamlós hal, nem tarthatod sokáig a markodban…"

"(…) ha a túlélés a cél, nincsenek szabályok."

A véleményem:

Mary E. Pearson 7 ifjúsági regény szerzőnője. Az első igazi sikereket Az imádott Jenna Fox című műve hozta el, ami hazánkban is megjelent a Ciceró kiadó gondozásában. A Fennmaradottak krónikája tavaly szeptemberben érkezett el hozzánk és szerintem nem túlzok azzal, ha azt mondom rengeteg olvasónak a szívébe lopta magát. Már a könyvsorozat külső megjelenése is annyira csodálatos, hogy még a legrosszabb történet is eladhatóvá válna általa. Elég csak rá néznünk a harmadik rész, a The Beauty of Darkness borítójára, valami eszméletlenül szép.

Az Árulás csókját elolvasva megismertünk egy tipikus, romantikus, hercegnős történetet. A főszereplő lány, Lia, egyszerű életre vágyott, ahol nem határozzák meg élete minden lépését, hanem ő dönthet sorsa felett. Éppen ezért megszökött Terravinba, az aprócska halászfaluba, és egy fogadóban élte mindennapjait. Két férfi vált meghatározóvá az életében, Kaden és Rafe, akik közül egyikük egy orgyilkos, míg másikok egy herceg. Ez az aranyos szerelmi háromszög a festői kis falucskában teljesen magával ragadott mindenkit, azonban most a második részre egy teljesen új helyszínnel és más hangvételű cselekményszállal tért vissza az írónő.

Az Árulás szíve Lia Vendába való megérkezésével folytatódik. A lány rabságba esik a komizár szegény országában, és fogolyként próbál majd alkalmazkodni új helyzetéhez. Szerencséjére, a komizár meglátja az adottságában a lehetőséget, és életben tartja annak érdekében, hogy éhező népének reményt adjon egy régóta megjövendölt mesével. Rafe szintén a vendaiak fogja lesz, ám hercegi mivoltát sikerül majd letagadnia, és egyszerű áruló követnek kiadnia magát. Kaden igazán örül Lia jelenlétének, minden megtesz majd a lány biztonsága érdekében, ám nem lesz egyszerű a dolga, hisz Lia nem hajlik meg testvére gyilkosai előtt, mindvégig hű marad majd önmagához és népéhez. Ami igazán érdekes lesz a történetben az a vendai nép és kultúra megismerése és az a rengeteg izgalom, hogy vajon Liának már örökre ebben a városban kell-e majd élnie, vagy lesz alkalma továbbállni. A főhősnőnk folyamatosan keresi majd magának a bajt, miközben mi körmöt rágva olvassuk tovább annak következményeit.

Egészen elképesztő ebben A fennmaradottak krónikáiban, hogy sokszínű, ez már látszik magán a borítókon is. A mostani rész sötét és komor, ez majd a történeten is érződni fog az első résszel ellentétben. A vendaiak sorsa az általunk eddig megismert királyságokhoz képest nagyon sanyarú. A nép éhezik, alig akad termékeny föld. A gyermek fogalma Vendában ismeretlen, már egészen fiatal korban mindenki munkába áll és megküzd már a létfenntartásáért is. A lopást és egyéb bűncselekményeket szigorú testi szankció követi, de saját népén kívül ellenségét sem kíméli a birodalom, ugyanis tipikusan nem ejtenek foglyokat, nem is lenne mivel etetni őket. Az válhat komizárrá, aki megöli elődjét, erre azonban kevesen hajlanak, hisz azzal ők válnának az új céltáblává. Ebben a birodalomban csak az az uralkodó számíthat hosszú életre, aki képes félelemben tartani népét, és olyan bizalmi kapcsolatokat építeni, ami segít megvédeni őt ellenségeitől. Ez a nép tehát a szó legtöbb értelmében valóban barbár. Lia mindezek ellenére képes lesz majd itt is barátokra lelni és meglátni a dolgok szomorú oldalát, ahogy azt a fülszövegből is megtudhatjuk.

Az árulás szívével ellentétben ez a történet egy fokkal kevésbé lesz romantikus, komolyabb témákra lelnek az olvasók a királyságok közti hatalmi harcok képében. Az írónő nagyon fantasztikus érzékkel képes a szereplőit kedvenceinkké varázsolni, éppen ezért ritka, hogy előfordul velem, most mégsem tudok dönteni, hogy melyik fiúnak drukkoljak a könyvben a kialakult szerelmi háromszögben. Többnyire Rafe számomra a szimpatikusabb, ő tetszene nekem jobban, azonban Kaden és Lia kapcsolata olykor romantikusabbra sikerül és sokkal szenvedélyesebbre, tehát teljesen döntés képtelen vagyok, ki mellé is kellene állnom a következő könyvben, mindenesetre bárhogy is zárult ebben a részben a helyzet, úgy vélem, még semmi sem dőlt el.

A lezárás az első részhez volt hű, erősen függővéget kapott. Bár nem örülök, hogy most ismét várnom kell, hogy az izgalmak hogyan folytatódnak majd, ugyanakkor szerencsés volt ez a szerkesztésmód, mert ismét sikerült a történetet egy új színre vinni és a történetnek új szálat adni, így már biztos vagyok benne, hogy a harmadik részre sem fog ellaposodni ez a krónika. Én úgy vélem, a folytatásban ismét új helyszínre látogathatunk majd, és hogy az eddig megismert szereplők mindegyike visszatér.

Bevallom az első pár tíz oldal után egy kicsit megijedtem, hogy ez a rész nem annyira fog tetszeni, mint az első. Nehezen indultak be az események, kicsit várnunk kellett a fejleményekre. Ezt követően akkor kezdtem el igazán élvezni a könyvet, mikor Lia kilépett végre a nagyvilágba és elkezdte megismerni a vendaiakat. Szerettem erről a középkorias barbár népről és szokásairól olvasni, könnyedén magam elé tudtam képzelni ezt a kopár vidéket. A Fennmaradottak fogalma is új értelmet nyer ebben a részben, Lia meséiből fény derül a múlt egy darabjára. Tetszik, ahogy az írónő egy misztikus történet köré építi ezt a disztópikus világot, ahol a krónikákból következtethetünk csak a múlta. Ez a regény összetett, és sokszor odafigyelést igényel, hogy összeálljon a kép.

A fejezetek nagyon rövidek voltak, mert minden rész más karakter szemszögéből íródott. Köztük volt Rafe, Kaden, Lia és Pauline is. Lia részei viszont jócskán többet képviselik magukat a regényben. Mint ahogy korábban is, én nagyon kedvelem ezt a lányt. Nem egy hétköznapi fiatal, hétköznapi problémákkal, hanem komoly gondolkodású, érett és valami misztikus megmagyarázhatatlan különleges erő veszi körül őt. A vendai nép könnyedén elhiszi, hogy ő a megjövendölt lány, és hogy jelenléte szerencsét hoz a fejükre. Látszik tehát, hogy Lia uralkodásra született. A két udvarlójáról nagyon keveset elmélkedik, akkor is mindössze Raferól, ezért azt hinném, ő a lány szerelme, ugyanakkor a tettek néha mégsem ezt mutatják egyértelműen.

Talán ami leginkább magával ragad a regényben, hogy a középkorban játszódik, misztikus és romantikus, ugyanakkor nem egy lányregény, ami nem képvisel semmilyen mélyebb tartalmat, vagy nem használ rejtélyeket, összefüggéseket. Hangulatfestő, és képes nagyon messzire repíteni a fantáziánkat. Még mindig egészen elképesztőnek tartom, hogy ezeket a képeket, érzeteket képes volt valaki ilyen jól visszaadni a borítókon.

Ami kevésbé tetszett, az az, hogy olykor nyomasztott ez a fogság, hogy nem mozdulhat a történet tovább, és hogy már vártam, Lia mikor lesz képes valami többet tenni, és Rafe közelébe kerülni. Az egész valahogy engem is feszélyezett, legfőképp az első oldalakon. Akkor még az egész helyzet hosszúnak és kilátástalannak tűnt. Végül a holtponton túl fogunk jutni, és érezhetjük majd, hogy ismét tart valamerre a történet, viszont én megpróbáltam volna ezt a második részt is sokkal kalandosabbá, mozgalmasabbá tenni, akárcsak az elsőt.

A második kötetet befejezve még mindig úgy gondolom, hogy ez az egyik kedvenc romantikus fantasym, mert nekem még fiatal felnőttként is szükségem van ezekre a misztikus, hercegnős sztorikra, ahol még léteznek hercegek, és romantikus tolvajok, akik képesek a változásra. Léteznek még mondák és krónikák, amik igaz történeteket mesélnek el. Mary E. Pearson könyvei a könyvespolcom legszebbjei.

Összefoglalás





Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

Venda birodalmamég mozgalmasabb cselekményszál
új karaktereklendületesebb kezdet
Kaden és Lia kapcsolata
izgalmas lezárás

gyönyörű, hangulatfestő borító

Kinek ajánlanám?

A középkori romantikus művek kedvelőinek, és azoknak a misztikus történetekért rajongóknak, akik szeretik, ha egy ifjúsági regényben vannak mögöttes összefüggések és mélyebb tartalom is. Legfőképpen a lányoknak, hisz ez a sorozat nekik lett kitalálva. Szeretni fogják azok is, akik unják már a kiszámítható szerelmi háromszögeket, és ettől valami sokkal nehezebb döntésre várnak, ahol egyszerre szeretünk bele mindkét főhős férfiba.

Első mondat:

"Egyetlen gyors mozdulat."

Címszavak:

misztika, szerelmes, középkor, háború, árulás, szegénység, remény, fogság

Kedvcsináló:

Lia egyetlen dolognak köszönheti életét, egy isteni adottságnak, ami épp kibontakozik benne.

Szerelme, Rafe, a herceg, fogságba esik, és egyetlen reménye az lesz, ha kilétét fátyol borítja.

Kaden, a komizár leghűségesebb orgyilkosa egyszerre próbál hű maradni uralkodójához és érzéseihez.

Ugyanakkor mindezek a szereplők mind csupán bábok egy sakkjátszmában, ami már elkezdődött a fennmaradt népek közt. De vajon kié lesz mind az a gazdagság és jólét, amit az istenek nem
mindenkinek szántak?


Értékelés: 10/10

A borító:

Magam elé képzelem a sorozat mind három borítóját és képtelen vagyok dönteni, melyik sikerült a legszebbre, mert mind önmagukban is a kedvenceim. Az Árulás szíve visszaadja Venda kietlen, kegyetlen, terméketlen vidékét és a regény hangulatát is. Az ezüstös betűk kidomborulnak, a minőség pedig tökéletes, az egyszeri olvasás semmilyen nyomot sem hagyott rajta, pedig én aztán mindenhova viszem magammal a regényeimet. A tervezők tökéletesen visszaadták a történetet, minden elemet rátettek, ami Az árulás szívét meghatározza, a várost, a hidat, és persze Liát a zárójelenetben viselt öltözetében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése