2016. augusztus 23., kedd

Shoman Chainani - Itt nincsenek hercegek

Kiadó: Twister Média
Eredeti cím: A World Without Princes
Fordító: Bozai Ágnes
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 542 oldal
Téma: fantasy, romantikus, kaland
Sorozat: Jók és rosszak iskolája 2.


Fülszöveg:

Soman ​​Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…

Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott. 

A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? 


Soman Chainani különleges világot teremtett. A Newbery-díj legutóbbi jutalmazottja, Ann M. Martin „páratlan mesének” nevezi, amely „csupa romantika, varázslat, humor és rejtvény. Legszívesebben egyhuzamban olvasnánk végig.”


Kedvenc idézeteim:

"Ez a baj a mesékkel. Távolról teljesen tökéletesnek tűnnek. De közelebbről megnézve ugyanolyan bonyolultak, mint a való élet."

"(…) a szív dolgaira a mágia nem hat…"

"(…) van úgy, hogy azt látjuk, amit látni akarunk."

"– Senki sem szereti a fiúkat! Még azok a lányok,akik szeretik a fiúkat… azok sem bírják ki őket!"

"– De mi van akkor, ha két ember nem látja a mesekönyvét… ha nincs nekik – kérdezte a herceg karjába simuló hercegnőt nézve. – Akkor honnan tudják, hogy boldogok-e? – Ha ez a kérdés egyáltalán felmerül, akkor valószínűleg nem azok."

A véleményem:

Hatalmas öröm az egyik kedvenc könyvem folytatásáról, a Jók és rosszak iskolája második kötetéről írni, hiszen az első rész meghódította a fél világ szívét egyediségével, és mesebeli motívumaival. Valljuk be, mélyen belül nem számít, hány évesek vagyunk, nem tudjuk a meséket nem szeretni, nem vágyni egy herceg- hercegnős románcra, vagy a „és boldogan éltek míg meg nem haltak” befejezésre. De vajon képes volt-e hozni a 2016. évi könyvhétre megjelent folytatás az eddigi színvonalat?

Ahogy már az első részben megszokhattuk, ebben a történetben semmi sem olyan egyszerű, oda kell figyelnünk, miközben olvasunk, mert könnyedén elveszíthetjük a fonalat. Így lesz ez a folytatásban is. Sophie és Agatha, a két főhősnőnk visszatért Gavaldonba, a mesefalók közé, ahol hősként ünneplik őket, ugyanis korábban, még soha senki nem tért vissza a Jók és rosszak iskolájából, akit a Gazgató elrabolt. A lányok kalandjaiból színdarab készül, a tér közepére szobrot emeltek Sophie tiszteletére, mégsem minden tökéletes, bármennyire is erre vágyott a két lány. 

Agatha nem bánta meg, hogy Sophie-t választotta, mégsem tud tenni az ellen, hogy hiányzik hercege, Tedros. Sophie-t pedig édesanyja hiánya emészti fel, még talán jobban is, mint előtte bármikor, mivel édesapja újabb nősülésre készül. Ekkor azonban történik valami Agatha szívében. Nem tudatosan, csak megtörténik. Egy kívánság, egy vágy szabadjára indul, és beindítja az eseményeket. Főhőseink kisvártatva újra a Jók és Rosszak iskolájában találják magukat, vagy mégsem egészen? Mikor Agatha úgy döntött, barátnőjét választja a szerelme helyett, a világ megváltozott. A hősnők rájöttek, hogy nincs szükség férfiakra, száműzték őket a mesékből, és a Rosszak iskolájába üldözték őket. Míg eddig minden a jóságról, és a gonoszságról szólt, most a háborúskodás kapja a hangsúlyt. Tedros és csapata nyíltan hadat üzen a lányoknak, megsebzett szívéért bosszúra vágyik. Ez a történet átírt minden mesét, újra értelmezte azokat, és megmutatja, milyen lenne egy világ a férfiak nélkül, ahol a nők nem várnak segítséget, meg tudják védeni saját magukat. Vajon Agatha képes lesz minden vágya ellenére kitartani a döntése, azaz Sophie mellett? És a rózsaszín ruhás lány képes lesz megmaradni jónak, miközben tudja, hogy barátnője számára nem csak kettejük barátsága fontos?

Az első benyomás: nekem ez a világ szörnyen hiányzott. Agatha nemtörődömsége, Sophie önközpontúsága és Gavaldon, a város az erdő közepén. Mikor ezt a könyvet valaki el kezdi olvasni, átlényegül, tényleg teljesen mértékben képes elrugaszkodni a valóságtól, és a szeme elé képzelni ezt a mesevilágot. Sokszor egyébként nem olyan egyszerű egy-egy jelenet magunk előtt látása, valóban kell hozzá fantázia, képzelőerő. A jól megszokott hangulat tehát megmarad, amit maga az elvarázsolt helyszín nyújt, és a jellegzetes karakterek, akik közül senki sem hétköznapi, unalmas.

Az előző részhez képest talán gyengébben alakult a kezdet, ami lassan indult be, és eleinte egy kicsit zavarosra is sikeredett. Nem szippantott be olyan gyorsan a történet, mint a kezdetek. Körülbelül a regény felénél kezdtem el érezni azt az élvezetet, amit az első részben, de akkor igazán megjött és összességében mégis csak úgy tettem le a könyvet, hogy ez a sorozat nekem még mindig ugyan annyira tetszik, és ugyan annyira várom a harmadik részt, mint ezt a másodikat.

Fel van adva a lecke a megfilmesítőknek, hisz ez a rész is látványban gazdag volt, nagyszabású. Gondolok itt azokra az apróságokra, mint például, hogy a lányiskola új dékánját folyton pillangók kísérik, vagy hogy a két iskola közti árkokban tüskés krokodilok úsznak. Megrendezésre került az első könyvben már megismert látványos verseny, a Mesetlon. A fejetlenség ellenére a tanítás sem állt le a két toronyban, míg a fiúk iskolájában a harcoké lesz a főszerep, addig a lányoknál a férfiak nélküli élet. A könyvben megjelenő rajzolt illusztrációk egyébként csodásan visszatükrözték a fejezetek egy- egy jellegzetes motívumát, gyönyörűek voltak. Ezek segítik elképzelni a történetet, ugyanakkor különlegesebbé is teszik.

Ahogy azt már megszokhattuk, volt valamilyen rejtélye is a történetnek, egy talány, ami megoldásra vár a két lány által. Az első részben a Gazgató egy rejtvényt adott a lányoknak, amit ha megoldanak hazatérhetnek, most viszont a két lány a múlt egy darabkáját próbálja majd helyre rakni.

A karakterek közül Agatha az általunk megismert lány volt, bár már sokkal kevésbé zsémbes, és kedvtelen. Kezdett számomra természetes módon jó lenni. Sophie ugyanakkor sokat változott a szememben. A könyv kezdetében gonosz természetét száműzte és próbált jó lenni, viselkedése azonban most is kérdéseket hordoz magában és tanulságot. Én még mindig közel érzem a szívemhez őt és sajnálom is, hisz minden Agathaé lett, amire ő vágyott. Nehezen tudnám elképzelni, hogy bárki más egy ilyen helyzetben ne lenne gonosz, irigy vagy éppen rosszindulatú. A valóságban sajnos mi emberek nem vagyunk tisztán jók. Sophie szerintem éppen ezért egy különleges „főgonosz”. Nem lehet pusztán nem szeretni. Egy fokkal távolabb került tőlem, mint az első részben, de még mindig kedvelem. A nagy változást azonban Tedros hozza el nekünk. Végre megismerjük a múltját, a szüleinek a meséjét, és belelátunk a lelkébe. Őszintén megszeretjük majd a fiút, mert végre ő is főhős szerepbe kerül, és már nem csak egy szép fiú lesz, híres szülőkkel. Méltán került ő a középpontba a borítón is.

A legtöbb jelenet a könyvben imádni valóan mesés, és kreatív volt, ugyanakkor néha hatásvadász is, akár egy igazi mese. Próbált drámai lenni, Ez a férfi író jobban képes bemutatni két női karaktert, mint arra a saját neme lenne képes. Elképesztő. A mellékszereplők ugyan ennyire hitelesek, jól lettek megalkotva. Mindannyian megjelennek a fantáziánkba, beleivódnak a memóriákban, mert akár egy mesében, vannak jellegzetességeik, különleges képességeik. Sok esetben még ő karakterük is fejlődött.

Röviden: ez a történet még mindig magával ragadó. Talán már elmúlt az első részben kapott újdonságérzet a téma iránt, de nem múltak el a kalandok, az izgalom, vagy a fantáziánk megmozgatása ezzel a szövevényes, pörgős, izgalmas cselekményszállal. Romantikus, lényegre törő, tele van párbeszédekkel, humorral és olyan mesés elemekkel, amit mindegy, hogy éppen hány éves vagy, akkor is szeretni fogod.

Értékelés: 10/10





Összefoglalás
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

képes volt megmozgatni a fantáziámkönnyeben érthető cselekményszál
izgalmas és kalandoslassan indult el a történet
tanulságos
elbűvölően romantikus

különleges téma

Kinek ajánlom?

Szívem szerint azt mondanám, minden szülő ajándékozza meg a gyermekét vele, mindegy hány éves. Tanít, jobb emberré tesz úgy, hogy talán észre sem veszed. Talán inkább ilyen lenne, egy ideális világban a kötelező olvasmány. A romantikus mozgatórugó miatt inkább lányos a történet, de szerintem a fiúk is szerethetik. Bár a könyv visszaültet az iskolapadba, ennek ellenére úgy érzem, nem kell ahhoz nebulónak lennem, hogy a kedvencem lehessen. Mindenkinek bátran ajánlom.

Címszavak:

mese, szerelem, elvarázsolt erdő, varázslat, illusztrációk, rejtély, barátság

Első mondat:

"Van valami eléggé nyugtalanító abban, ha az embert a legjobb barátnője próbálja megölni."

Kedvcsináló:

A mese folytatódik...
Egy kívánság útjára indul,
Sophie és Agatha megváltoztatják minden történet befejezését.
A férfiak száműzetésbe kerülnek,
A hercegnők maguk formálják saját történeteiket.
Agatha a barátságot választotta a szerelem helyett.
De mit tegyen egy hercegnő, aki szeret?
Képes lesz Sophie legyőzni természetét és csupán jó lenni?
Agatha pedig hű maradni barátnőjéhez még akkor is, ha az a boldogságába kerülhet?

A borító:

Még csodásabb, mint az első. Már az iskola címere is nagyon szép volt, ugyanakkor még jobban tetszik, hogy most Tedros is megjelent a középpontban. Visszatükröz minden kis apróságot ez a borító, ami jellemzi ezt a részt, a pillangók az új dékánt tükrözik, a leszakadt híd a lányok és a fiúk közti ellentétet, ami a két iskolát kettészakítja, Tedros pedig az újonnan kialakult főszerepét. Ezek a rózsaszínes, kék, lila árnyalatok valóban a mesebeliséget, a varázslatot tükrözik nekem vissza hangulatban, így annyit mondanék, tökéletes. A könyvben hozott illusztrációk úgyszintén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése