2016. szeptember 14., szerda

Katherine Webb - Ha eljő az éj

Kiadó: General Press
Eredeti cím: The Night Falling
Fordító: Gömöri Péter
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 406 oldal
Téma:
 történelmi, romantikus, dráma
Sorozat: nem sorozat része

Fülszöveg:

A ​​szegénységbe született Leandro Cardetta gazdag emberként tér vissza Amerikából a szülőföldjére, Dél-Olaszországba. Felbéreli az angol építészt, Boyd Kingsley-t, hogy készítsen terveket omladozó palazzójának felújítására. A férfit elkíséri kamasz fia és visszahúzódó, bátortalan második felesége, Clare is, hogy együtt töltsék a nyarat Leandro vendégeként.

A védett palazzo biztonságot nyújtó falain kívül azonban forrong a tartomány. A napról napra élő napszámosok mind elkeseredettebbek, és bármit megtennének, hogy munkához és élelemhez jussanak. Az egyikük Ettore, Leandro unokaöccse, aki túl büszke ahhoz, hogy a nagybátyjához forduljon segítségért. Ám amikor egy nap súlyosan megsérül, nincs más választása, mint hogy az ő ajtaján kopogtasson. És amikor a nagybátyja házában találkozik Clare-rel, minden visszavonhatatlanul megváltozik…

1921 nyarán, a perzselő hőségben számtalan titkokkal terhelt életút keresztezi egymást a kietlen Pugliában. Egészen pontosan hogyan gazdagodott meg Leandro Amerikában? Miért tudja a hatalmában tartani Boydot? És ahogy eljő az éj, lassan minden titokra fény derül…


Kedvenc idézetek:

"– Az élet valóságos tárháza azoknak a dolgoknak, amelyeket meg kell tennünk a szeretteinkért, akár tetszik, akár nem. Csakis egyféleképp szabadulhatnánk meg ettől a kötelességtől, ha sosem szeretnénk senkit. De hát akkor mi értelme volna bárminek is?"

"Csupa rövid, jeltelen élet, nyomorúságos létezés, amelyet csakis az öröm nagy ritkán felvillanó és nyomban ki is hunyó, apró szikrái tesznek elviselhetővé."

A véleményem:

Katherine Webbnek immáron az ötödik könyve jelent meg tavaly magyarul a General Press kínálatában. A hazai mű még gyönyörűbb borítót kapott, mint az eredeti kiadás, ráadásul visszatükrözi, hogy itt egy történelmi romantikusról van szó az 1900-as évek elejéből. Egy olyan múltbéli romantikussal gazdagodtunk az írónő által, aminek egy valós történelmi kor és egy akkori társadalmi helyzet ad keretet. Egy regény az éhezésről, a nyomorról, és egy reménytelen szerelemről. Mikor először hallottam tavaly a könyv megjelenéséről, első kattintásra kívánság listára is tettem. Kíváncsivá tett, a borító pedig kifejezetten tetszett. A sors végül úgy hozta, hogy csak most, egy évvel a megjelenése után tudtam rá sort keríteni, mikor kölcsönbe megkaptam a művet.

Megrendítő, szívet facsargató a kezdés, amivel az írónő elindítja a meséjét, ugyanis az első látképeket Ettore, a huszonéves férfi szemszögéből kapjuk. Ettore hivatott bemutatni az 1910-es évek alsóbb osztálybeli életszínvonalát. Az emberek éheznek. Miután felébrednek álmukból az első gondolatuk mindig a gyötrő éhség. A munka lehetősége luxus, hisz nem jut mindenkinek belőle, csupán azoknak, aki korán kelnek, és elég rátermettek ahhoz, hogy a kemény, egész napos fizikai megterhelést bírják. A munkások szinte éhbérért töltik egész napjukat a földeken, napfényben szinte még sosem láthatták otthonukat. Ettore is így él testvérével, és beteges édesapjával, miközben nagybácsikája gazdag lett és földeket vásárolt, így a felsőbb osztály egyik legmeghatározóbb alakjává vált.

Mindeközben Clare, a másik főszereplőnk, jómódban él, ha nem is a legjobban. Férje neves építész, mostoha fia pedig édesanyjaként szereti őt. Az idilljüket a férj, Bayd levele fogja megzavarni, mikor megírja hátra hagyott családjának, hogy jöjjenek Olaszországba, míg őt a munka oda köti. Bár Lorenzo, Ettore nagybácsikája, rendes vendéglátónak bizonyul, Clare-t nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy valami nincs rendben házigazdája körül, de egyáltalán úgy az egész országgal. Egyre különösebb és brutálisabb eseményeknek lesz szemtanúja, amik ráébresztik, hogy ez már bizony nem Anglia, és itt teljesen mást jelent szegénynek lenni, megbetegedni... Fordulatos módon Clare mégis ebben a veszedelmes, barbár környezetben fogja megtalálni életében először a boldogságot és szerelembe esni.

Úgy vélem, nagyon jól hangzik ez a történet, romantikus a háttér még a morbid valóság ellenére is, benne van minden, ami az embereknek kell: borzongás és szenvedély. Olyan ez, mintha horror filmet néznénk, megrémiszt a brutalitás, elborzaszt, de nem kellemetlenül, és kíváncsivá tesz bennünket. Ilyen volt Olaszország múltjáról is olvasni. Egyrészt ezek a részletek nincsenek köztudatban, nem tanítják őket a történelemórán. Megismerünk valami egészen mást a történelmünkből, ami igazán érdekes, ugyanakkor felháborító, mozdíthatatlan. Eltelt közel egy évszázad, mégis ugyan azokat a hibákat követi el a mai társadalom is, hiszen kezd megint egyre élesebb lenni a határ a szegény és a gazdag közt, eltűnik a középréteg. Hát ebben a műben megláthatjuk, ez milyen következményekkel járhat. Romantikus ez a mű, de mégis elgondolkodtató, komoly témájú. Van az egésznek egy szomorkás hangulata, ezért erősen drámai. Végig érezteti velünk, hogy bár katasztrofális a helyzet, a szereplők, vagy éppen Olaszország életében, mégsem olyan egyszerű erre megoldást találni, és nem is feltétlen biztos, hogy az írónő képes volt rá.

Bármennyire is tetszett a történet és annak témája, lassan haladtam vele. Egyrészt ennek az az oka, hogy oldalszámra nem sok a könyv, mégis olyan apró betűs, hogy az már nem volt kellemes a szememnek, erőltetnem kellett. Talán belülről egy olvasó barátabb szerkesztés lett volna célszerű. Másfelől az írásmód is nehezíti a haladást, ugyanis az oldalak faltól falig tele lettek írva. Nincsenek párbeszédek, helyette a leírások vannak túlnyomó többségben. Sokat járunk a szereplők fejében, de olyan tárgyszerűen elmesélve, nem az igazi gondolataikat halljuk, inkább csak elmeséli az írónő, mit éltek át szereplői. Én hiányoltam a párbeszédeket. Bár kölcsönzött egy Jane Austen-os stílust így a regénynek az írónő, de rengeteg könyv van, amit pont a frappáns jelenei miatt imádunk, amik megnevettetnek, felcsigáznak...

Clare családi drámája rengeteg pluszt hozzá tett a történethez, mert rejtélyes volt, végig sejtettük, hogy Boyd, a férj titkol valamit szerettei elől. Az apró kis múltra utaló jelek, és megoldásra váró rejtélyek érdekesebbé teszik a regényt. A romantika és a dráma mellett tehát már találhattunk realizmust, vagy éppen kriminális stílusjegyeket. Sokszínű volt a mű. Éreztem a fejlődést, a fokozott izgalmakat, hogy tartunk valami nagy végkifejlet felé. Bennem is feszült folyamatosan a hangulat.

Amíg a cselekményeket folyamatosan csak dicsérni tudom, akkor is visszatér belém egy apró tüske, hogy lehetett volna másképp is megírni ezt a könyvet. Bosszantott például, ha több részt szentelt az írónő a táj bemutatásának, vagy valamilyen jelentéktelen, hangulatfestő részletnek, mert én még többre vágytam igazi történésekből. Néha túl sok időt kellett várni arra, hogy előre mozduljunk valamerre. A romantikus jelenetek is lehettek volna hosszabbak, ahogy a párbeszédek is.

Clare karaktere szörnyen ismerős, reális volt számomra. Igazi angol úrihölgy, aki ragaszkodik a szokásokhoz, az általa ismert környezethez, a hagyományokhoz. Engedte, hogy szülei találjanak számára férjet, tette a dolgát napról napra még akkor is, ha nem volt tőle boldog. Sosem mert kiállni magáért, küzdeni céljaiért, többre vágyni, egyenrangúként viseltetni férjével. Ez a mese képes volt kizökkenteni őt kényszeres tevékenységeiből, és egy lehetetlennek tűnő fejlődést biztosítani. Szinte már abban is hittem, hogy talán ő is részévé válik ennek az olasz világnak és örökre ott marad.

Ettore egy tipikus főhős karakter Clarre-rel ellentétben. Teszi a dolgát napról napra, küzd azért, hogy lány testvére és annak apátlan gyermeke ne haljon éhen, barátságot ápol, ugyanakkor ambiciózus. Arra vágyik, hogy népének jobb legyen, hogy történjen valami változás az életében. Ezen kívül a bosszú a másik éltetőrugója, amit érez szerelme gyilkosa, és munkáltatói iránt, akik bántották őt. Igazi forradalmár jellem, aki nem törődik bele a sorsába. Úgy vélem, nem kell nagy fantázia, hogy ennek a két fiatalnak a karakterét magunk elé képzeljük és lássuk, mit hozhat ki egyik a másikból.

Összességében nekem nagyon jó a könyvről alkotott véleményem, kellemes emlékekkel tettem le a kezemből. Örültem volna egy sokkal olvasmányosabb stílusnak, gyorsabb, pörgősebb cselekményszálnak, párbeszédeknek, talán még részletesebb, hosszabb szerelmi szálnak, kevesebb leírásnak, ugyanakkor az a borzongás, melankólia és szenvedély, amit közvetített, tesz róla, hogy ne feledkezzünk meg olvasásélményünkről egyhamar. Megismertem egy történelmi korszakot, ami a szívemig hatolt és elgondolkodtatott, mennyire furcsa érzés lehet, ha a mai világban kellene lemondanunk mindarról, amit eddig természetesnek vettünk, mint a rendszeres étkezés. Az 1910-es évekről korábban a pezsgő élet, a Downton Abbey, a változás, a telefon feltalálása, és a Titanic jutott eszünkbe, azonban a világ eldugott kis szegleteiben létezett egy elzárt világ, ami rengeteg titkot rejtett magában, és mindezt egy külső szemlélő által ismerhettük meg egy brit nő szemszögéből. De ha mindez még nem győzött meg, akkor képzelj el egy tiltott szerelemet két ember közt, akik még egymás nyelvén is alig értenek, kint, a semmi közepén, a földeken, egy őrházban, egy templomban, az esőben.... Varázslatos. 

Értékelés: 10/9


Összefoglalás
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

megborzongatkevés párbeszéd, sok leíró rész
elgondolkoztattúlságosan apró betűs a könyv
olyan történelmet tanít, amit valószínűleg még sosem hallottál
szerethető karakterek

sokszínű stílusjegyek

Kinek ajánlom?

Jelen esetben inkább a felnőtt nőknek, mert olykor ténylegesen a durva valóság tárul elénk, amiben nyoma sincs az igazságnak, megértésnek, kegyelemnek. A romantikus jelenetek nem voltak sem részletesek, sem teljesen kidolgozottak, semmi olyan nincs benne, amit ne ajánlanék egy fiatalnak is, ezért a komolyabb, elgondolkodtató témára vágyók közt bárkinek merem ajánlani. Nem annyira könnyed, vagy éppen olvasmányos, de maradandó élményt hagy maga után.

Címszavak:

szegénység, társadalmi különbségek, erőszak, titok, megcsalás, szerelem

Első mondat:

"Bariban mindenkinek át kell szállnia, a peronon tolong a sok csoszogó, gyűrött ruhájú, mogorva ember, mint akiket épp az imént riasztottak fel az álmukból."

Kedvcsináló:

Egy nő, Clare, aki Angliában született, és szülei házasították ki.
Egy férfi, a dél-olaszországi Pugliából, ahol az étel luxus, ahogy a víz is. Ő Ettore.
Egy látszólag lehetetlen szerelem.
Két világ találkozása.
Képes lehet az egyik megérteni a másikat?
Kibírja Clare a kegyetlen valóságot?

A borító:

Ahogy azt írtam, nekem ez a magyar kiadás jobban tetszik minden külfölditől. Megragad rajta a szemünk, visszatükrözi a kort, és ezért eljut a célközönségéhez. A borító felső részén vélhetően Clare kap helyet, míg alul a birtok, ahol játszódik a történet nagy része Dél-Olaszországban, Pugliában. Ezt egy fokkal kopárabbnak képzeltem, hisz még az eső is alig esik ezen a vidéken, mégse látom rajta a küzdelem nyomát a fennmaradásért, egy kis zöld területért. A két kép egy egyszerű átmosással van összeillesztve, az összhatás egyszerű, mégis aranyos lett. Szerintem telitalálat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése