2016. október 20., csütörtök

Jeanne Ryan - Idegpálya


Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Nerve
Fordító: Lecza Katalin
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2012
Oldalszám: 302 oldal
Téma: thriller, romantikus
Sorozat: nem sorozat része


Fülszöveg:


Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét. 


Jeanne Ryan első regénye izgalmas thriller, egyszerűen letehetetlen olvasmány.


Kedvenc idézeteim:

"– Néha jó móka, ha valami olyasmit teszel, ami nem rád vall."

"– A kedvesség nagyon túlértékelt tulajdonság."

"Mindig lesznek, akik szeretnek nyerni. Ők játszani is fognak."

A véleményem:

Jeanne Ryan Idegpálya című művével, már első regényes íróként a köztudatba robbant, akciókkal teli thrillere azonban az igazi sikereket most arathatja le, mikor a film 4 évvel a megjelenést követően elkészült. Az Idegpálya adaptációja külföldön, a nyár közepén, nálunk szeptember 22-én került a mozivászonra, a látogatottsága azóta is nagyon jó. Jómagam szintén a moziba ismerkedtem meg a történettel, mikor a Rossz anyák vetítése előtt az előzetesét bemutatták. Ez pörgős lett, látványos, tele volt fokozódó izgalmakkal, az ismerkedést azonban mégis csak a könyvvel akartam először kezdeni, hogy az elképzelés során ne befolyásoljon a film. 

A cselekményszál szinte már teljes mértékben a hétköznapi köztudatba égett, a legtöbben hallottak ugyanis erről a felelsz vagy mersz játékról, amibe ha gondolod, csatlakozhatsz nézőként, ahol azért fizetsz, hogy a játékra vállalkozókat elvetemülten bátor, vakmerő és kínos helyzetekben kísérhesd útjukon. Ugyanakkor lehetsz játékos is, ahol neked fizetnek mindenre elszántságodért. Vee nem vágyott kihívásokra, sem pedig a rivaldafényre, a játékról is csak barátnője miatt hallott, de aztán egy katasztrofális napot követően, mikor rádöbben, hogy ő mindig csak a másodhegedűs szerepét töltheti be csinos barátnője mellett, és hogy rá sosem fog felfigyelni az áhított fiú, Vee elszánja magát. Valami olyat akar tenni, ami nem jellemző rá. Amitől nem érezné ezt az űrt, szerencsétlenséget magában. A lány megcsinál egy kihívást, ami élő adásba is kerül. Innentől pedig nem volt többé megállás, hiszen a pénz nem boldogít, azonban ha csupán ez választ el a célunktól, mégis kínkeservesnek érezzük a hiányát. A kérdés már csak az, Vee meddig lesz képes elmenni a történetben, hogy megnyerje a vágyva vágyott ösztöndíját? Képes lesz a döntőig is elmenetelni és még annál is tovább, vagy feladja ezt a kétes játékot, ami olykor nincs tekintettel se az emberi kapcsolatokra, sem pedig a biztonságra? 

Ha körbetekintünk a valós környezetünkön, a különböző közösségi oldalakon nem ritka, hogy egy kihívás szárnyra kap, és tömegek osztanak meg magukról valami vakmerőt, valami kínosat. Ilyen volt például, mikor az emberek egy vödör jeges vizet magukra öntöttek, vagy a különböző ivó versenyek, ahol arra voltak kíváncsiak, hány sört bír valaki egymás után meginni. Ezek a játékok viszont nem voltak kötelezőek, nem járt értük jutalom, nem kellett fizetni megtekintésükért, és talán még komoly veszélyt sem hordoztak magukban. Mégis úgy érzem, hogy ebben a könyvben megjelenített durvább változatban is van valami valós, őszinte esély arra, hogy megtörténhessen. Lehet, hogy a mese kicsit eltúlzott volt tehát, mégis a mai valóságba illő, mai társadalmi problémákat érintő. Képes volt olyan üzenetek, tanulságok közvetítésére, aminek a való életben hasznát vesszük, és van aktualitásuk. Ilyen tanulság volt például az, hogy vannak az életben megvásárolhatatlan dolgok is, mint például a biztonság, de ugyan így a névtelenséggel való takarózás is. Mi emberek kíváncsiak vagyunk mások életére, szeretünk másokat kínos szituációkban látni, ugyanakkor nem szabad átlépni azt a láthatatlan határt, mikor már név nélkül sorsok felett döntünk, vagy fülünket- farkunkat behúzva megbújunk a képernyők mögött, és nem nyújtunk segítséget a bajban. A téma tehát fantasztikus volt mindazzal együtt, amit közvetített az olvasóknak.

A történet vezetése már kicsit döcögősebben sikerült. Azért éreztem így, mert például kaptunk egy izgalmas, magával ragadó prológust, ez azonban a későbbiekben nem került folytatásra, nem is derült ki, hol foglalna helyet az idősíkon. Talán egy második részben? Én ezt a részletet nem tudtam magamban hol elhelyezni. Félrevezetőnek is éreztem, mert ez a történetszelet már egy olyan jövőbe tekint, ahol Vee-t ismerik az emberek. Ebből én arra következtettem, hogy a könyv még az Idegpálya döntőjén is jóval túlível majd, ez azonban nem egészen így történt. Akadt a regényben több vissza utalás is a főszereplő múltjára, így joggal várhatták az olvasók, hogy az a későbbiekben elmesélésre kerül, de itt sem az történet, amit vártam. A rengeteg rész, nem állt össze egy egésszé. Ebből a szemszögből tekintve az írást, egyetlen dicséretet tudnék mondani, hogy képes volt ez az egy éjszakát felölelő játék olyan érzést kelteni bennünk, akárcsak a főszereplőkben, mintha egy hosszú utazásnak lehettünk volna részesei, ahol a végére már nem maradtunk ugyan azok az emberek. Így történt ez Vee-vel és az olvasókkal is, hisz ő rengeteg élettapasztalattal, mi az ő hibáival és tanulságaival lettünk okosabbak.

A regény tömörsége miatt, ahogy a bemutatott időszak rövid volt, úgy a szereplő gárda sem lesz túl széles, bár nem is lett volna ajánlott háromszáz oldalba túl sok bonyodalmat sűríteni. Megismerjük Vee-t, említőlegesen a szüleit, négy barátját, az álomfiúját, pár játékost a későbbiekben és ezzel bezárult a sor. Senkiről nem tudunk meg túl sokat, még Vee-ről se, jellemére apróságokból következtethetünk. De nem csak a jellemleírásokból volt kevés, ugyan így más leíró részekből is, bár a vége felé közeledve a számuk lényegesen megszaporodott. Ez lehet egy pozitívum sokak számára, mert rengetegen tartják unalmasnak, ha nem történik épp semmi, ugyanakkor lesz, aki hiányolja majd a részletességet. Én talán valahol a kettő közt helyezkedtem el, kicsit többet akartam volna tudni Vee-ről, de nem az unalomig hallgatni zavaros lelki világát. Ianről szinte semmit sem tudtam meg. Sejtjük, mi viszi őt előre, de nem tudjuk, hogy szerette meg egy éjszaka leforgása alatt Vee-t, benne mit indított el ez a játék, milyen sötét titkokat rejt a múltja. Szépfiú, vagány, de mi van ott még? 

A regény mellett szól a romantikus mivolta, mert önmagában nem tudnék egy thriller, vagy akció filmet se élvezni, ha abban nincsenek érzelmek, vagy valami, ami még közelebb hozza az én ízlésemhez. Ian-től elolvadhatnak a lányok a könyvben, hiszen titokzatos, erős, oltalmazó és bátor. Vee pedig a tipikus tinihősnő, akinek önértékelési zavarai vannak, ezért nehezebb szépnek látnunk a pótkerék szerepében. Ilyen tekintetben egy hétköznapi YA-al van dolgunk, annak jellemzőivel. De vajon mi hiányzik még ahhoz, hogy minden közhely itt legyen egy helyen? Egy szerelmi háromszög. Ebben a regényben ezt is biztosította az írónő. Én a tipikus elemek használata ellenére ahogy írtam, mégis örültem ennek a kis romantikának, ami megszakította a sok izgalmat, ráadásul a szereplők filmes megtestesítőjét elnézve, összeillett a két karakter.

Én igazán megkedveltem ezt a regényt, mert olvastatta magát. Minden munkahelyi szünet, vagy unalmasabb főiskolai kurzus hőse lett számomra. Feldobta a csendes hétköznapokat, kölcsönzött bele egy kis izgalmat, akciót. Biztosította a folyamatosan fokozódó hangulatot, mert a könyvben megjelenő kihívások egyre nehezebbek voltak, és azok tétje is egyre csábítóbb. Egy mindennapos kis csínytevéstől eljutunk egy olyan halálos játszmáig, ahol már lehetetlen megmondani, hogy még mindig csak játszunk-e, vagy véresen komoly. Ahogy egyre többet megtudunk az Idegpályáról, úgy leszünk mi is Vee-vel egyre paranoiásabbak. Mert nem tudjuk hol húzható meg a játék határa, meddig mer elmenni annak érdekében, hogy bábjai úgy mozogjanak, ahogy ő akarja. Nekem ez tetszett, így vált a mű egy jó thrillerré.

Értékelés: 10/9


Összefoglalás
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

lehetetlen letenni
a történet vezetése nem tiszta
fontos üzeneteket közvetít
a szereplőket nem ismerjük meg igazán
témája a modern hétköznapjainkba illő

biztosítja a fokozódó izgalmakat

amellett, hogy akciódús, romantikus is


Kinek ajánlanám?

Talán a legjobb ebben a történetben, hogy célcsoportja egészen széleskörű lehet, ezt már a mozifilmen is megtapasztaltam, ahol egészen különböző korú és nemű közönség jelent meg. Bár egy YA a történet, ugyanakkor én őszintén el tudom képzelni, hogy mind a könyv, mind a film le tudna bárkit ültetni maga elé egy nyugalmas vasárnap este. A kihívások érdekessége, izgalma miatt a fiúk garantáltan szeretni fogják, ugyanakkor a lányoknak tetszeni fog, hogy romantikus, és hogy egy olyan főhősnő életéről olvashatnak, aki megvalósítja önmagát, legyőzi gátlásait és önbizalomhiányát.

Címszavak:

kihívások, vakmerőség, pénz, barátság, szerelem, internet, névtelenség

Kedvcsináló:

Vee láthatatlan. Barát. Támasz.
Barátnője Syd csodaszép. Népszerű. Közkedvelt.
De aztán Syd megbántja Vee-t, amitől a lány olyat tesz, amit előtte még sohasem.
Hamarosan az egész világ szeme Vee-n lesz.
De mi történik akkor, ha ezt a lány már nem akarja?
Ha a játék átlépi a határokat?
Meddig tart a valóság és meddig annak látszata?

A borító:

Egy mozis plakátot látunk, de sebaj. Egy könyvnek köztudottan jót tesz, ha azt megfilmesítik, és mi természetesen nem akarunk rosszat a népszerűségének. Ez a külső segít, hogy sokan felfigyeljenek rá. A rózsaszín és kék színköd biztosítja, hogy érezzük, egy virtuális valóság részesei leszünk. Kifejezetten tetszik, hogy a képen megelevenedik a könyv legfontosabb pontja, mikor Vee már nem élete nézője lesz, hanem elkezdi aktívan befolyásolni a körülötte történő eseményeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése