2016. november 13., vasárnap

Idegpálya - A film

Megjelenés dátuma: 2016.07.17
Játékidő: 96 perc
Rendező: Ariel Schulman, Henry Joost
Műfaj: thriller
Jeanne Ryan: Idegpálya című műve alapján

Filmleírás:

Játékos vagy Néző vagy?

A középiskolás Vee (Emma Roberts) nem az a kimondottan bevállalós típus, megszokta, hogy inkább csendben, a háttérből figyeli az eseményeket. Egy nap azonban barátai unszolására benevez egy népszerű online közösségi játékra, az Idegpályára, ahol a Nézők határozzák meg, milyen vakmerő feladatokat kell teljesíteniük a Játékosoknak élő, egyenes adásban. 

Vee a New York-i éjszakában összetalálkozik a titokzatos idegennel, Iannel (Dave Franco), akiről hamarosan kiderül, szintén az Idegpálya játékosa. A Nézők egyből felfigyelnek rájuk és irányításukkal már együtt kell végigcsinálniuk a vadabbnál vadabb feladatokat. A páros néhány óra leforgása alatt óriási népszerűségre tesz szert az internetes szurkolótábor körében. Ám ami ártalmatlan versengésnek indult, hamarosan adrenalintól túlfűtött hajszává alakul - a Nézők egyre követelőzőbbekké, a feladatok egyre veszélyesebbekké válnak. Vee számára pedig már nemcsak a hírnév és a győzelemért járó pénz, hanem annál sokkal drágább dolog: az élete a tét.

A film vagy a könyv?

Talán még ilyen nehéz döntés előtt nem is álltam korábban, mikor választanom kellett, a könyv, vagy annak adaptációja fogott-e meg jobban. Ragaszkodtam ahhoz, hogy mire a moziba eljutok, már ismerjem a történetet, és hogy a film ne befolyásolhasson a regény elképzelésében. Ez teljes mértékben nem valósulhatott meg, hiszen a film előzetese és az írónő könyvének érkezési híre szinte egyszerre  látott nálunk napvilágot, így rengeteg plakáttal és trailerrel összefutottam idejekorán.  Egy kicsit tehát mégis úgy jelent meg a fantáziavilágomban ez a történet, mint, ahogy azt a színészek eljátszották.

Közel azonosan jóra tenném, mind a filmet, mind a könyvet, ugyanis mindkettő más miatt lopta magát a szívembe. Míg a könyv megmaradt a valóság talaján, addig az adaptációja inkább elkápráztatott minket. Itt arra gondolok, hogy az írónő az általa megalkotott Mersz vagy felelsz? játékban egészen egyszerű, valósághű játékokat talált ki, amik az internetes kihívásokra is jellemzőek, és aminek előfordulását napjainkban is könnyen elképzelhetjük pl.: a nyilvános helyen való lejáratás, vagy az, hogy valaki másnak adjuk ki magunkat, mint valójában vagyunk. Nem valami elképesztő cselekedetek, a könyv mégis eladta nekünk. Szerettük ezeket a részeket, leírásokat. A film ezzel szemben sokkal látványosabb akart lenni, sokkal egyszerűbb feladatokkal rukkolt elő, mint például a bolti lopás, ugyanakkor vászonra illő lett, fokozódó, emlékezetes. Talán ilyen szempontból megbocsájtható is, hogy nem ragaszkodott a rendező a könyv minden részletéhez.

A regény során beleszerettem Vee háttértörténetébe, múltjába és a játék előzményeibe, és úgy éreztem ezeket a film sokkal jobban leegyszerűsíti, hétköznapivá formálta és unalmasabbá. Ez bosszantott. Ugyanakkor, amelyik érzelmi töltet hiányzott az adaptációból, azt máshol pótolta a rendező, például Vee baráti kapcsolatainak ábrázolásában. Nem tudom ezen a téren sem, azt mondani, hogy egyik jobb lett volna, mint a másik megoldás. Míg a filmet a szemnek tervezték, a látványnak és egy magas ingerküszöbű nézőközönségnek, akit meg kell fogni egy igazán ütős, nagyszabású előzetessel, addig a könyv olvasóit inkább egy valósághűbb, lélekbeli utazásra invitálják, ami gyönyörű keretbe van foglalva.

Ariel Schulman és Henry Joost alkotása szeretett volna a végkifejletbe bele vinni valami pluszt, egy olyan szálat, történést, ami a könyvben semmilyen formában nem jelent meg, méghozzá Ian és egy játékos társa múltjával kapcsolatban, ez engem nem győzött meg. A film második nagy hibája pedig ennek az eltorzított végkifejletnek a rendezése volt, ami egyszerűen olyan fantasztikus, hihetetlen vonalra tévedt, amit nehezen tudok elképzelni. Bár a jövő valószínűleg a fiatalok kezében van, és generációról generációra bizonyára egyre több az okos fiatal, aki képes túljárni a világ eszén, számomra azonban elképzelhetetlen, hogy tizenéves fiúcskák uralják például az internetet. A lezárás volt tehát az egyetlen, amit határozottan nem szerettem a filmben, a könyvben viszont sokkal inkább. Nem azért, mert más lett, mint a könyvben, inkább csak azért, mert nem pozitív irányba változott.
Ahogy az többnyire lenni szokott, kevesebb szereplővel dolgozott a film a műtől, a játékosok sora kicsit karcsúbbra sikerült. Ez nem jelentett problémát, mert akik viszont meg lettek elevenítve, hűen visszaadták az álltaluk megformált karaktert. Különösen jó választás volt szerintem Veet, Iant, és Sydneyt megformáló színész.

Magyar szinkronos előzetes:


Filmélmény pontozása: 10/9

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése