2016. december 31., szombat

Demi Kirschner - Szörnyek ​és ketrecek


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 304 oldal
Téma: ifjúsági, fantasy
Sorozat: Ellopott élet 2.

A könyv kedvezményesen megvásárolható ide kattintva.
Fülszöveg:


Mindenkinek van egy sorskulcsa, egy jövő, ami csak rá vár… 

Oliver megfogadta, hogy az élete árán is megvédi azt, akit szeret. De mi történik, ha ehhez kevés a puszta bátorság és ragaszkodás? Egyedül akkor tudhatja biztonságban Janát, ha a legmélyebb és legsötétebb pokolba ereszkedik le az igazság után. 
Jana próbálja feldolgozni, hogy fenekestül felfordult az élete, amikor újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Mi rejtőzik a lelke mélyén és mit akar tőle az Onika? Hogyan birkózzon meg Jana a nehézségekkel, miközben Oliver egyre távolodik tőle? 
Önmagunkba nézni nehéz. A legnehezebb. Néha pedig választani kell az igazság és a szerelem között. 

Titok, aminek nem szabad napvilágra kerülnie, mert mindent elveszíthetsz egyetlen pillanat alatt…

Kedvenc idézeteim:

"Ha a hatalom felszeletelt torta, és mindenki egyenlő szeletre hajt, könnyű kimaradni a sorból. Ha viszont mindenki szelethez jutott, akkor egymás tányérjában turkálnak."

"– De a jóképű tündérfiúkról szóló mesékből egy szó sem igaz. Akárki is áll elő a fenségességükkel, ne hallgass rá! Én vagyok a környék legjobb partija.
– A környék alatt feltételezem egész Európát érted…"

"(…) ha a legjobb barátod ellenségeddé válik, a magány új értelmet nyer."

A könyvről:

Az Ellopot élet sorozat első része, az Öld meg Jana Robinst! tavaly érkezett el a könyvesboltokba, szintén a karácsonyi időszakban, mint Aranymosás győztes mű. Szerencsére a folytatásra alig egy évet kellett várnunk, melynek külseje egy borító tervező verseny eredményeként született meg. Az írónő egy könyvbemutatója alkalmával elárulta, hogy tartogat még bőven izgalmakat az olvasóknak, ugyanis a Szörnyek és ketreceknek is készül már a folytatása.

A sorozat első része alkalmával az írónő egy olyan rejtett világba vezetett be minket, ami az egész mindenséget körbehálózza, a hétköznapi emberek számára mégis láthatatlan. Ebben a fantasztikus környezetben lehettünk részesei Oliver és Jana kalandjainak. A bevezető kötet alkalmával megismertünk egy széles szereplőgárdát, amiben jócskán akadtak misztikus lények is, megtudtuk Jana kulcsát, és fény derült egy Olivert övező egészen komoly titokra is. A főhősnőnk egy Onika, a kulcsok kulcsa, Oliver pedig félig zenkan, méghozzá abból is az egyik legerősebb fajta, egy oroszlán. És mindeközben a varázsvilág is a lebukás szélére került, ugyanis egy rendőrtiszt, Anzej, közel került hozzá, hogy felfedje Oliver igazi kilétét.

A történet éppen ott folytatódik a Szörnyek és ketrecekben, ahol az előző abbamaradt. Hőseink nagy részét komoly rejtélyek aggasztják. Olivernek szembe kell nézni újonan felfedezett énjével, képességeivel, ráadásul édesanyja, Virgin titkai sem hagyják nyugodni. Egy biztos, a gyermekkora számos feladványt tartogat még magában. Jana a figyelem középpontjába került. Egyesek félnek tőle, míg mások a kedvébe igyekeznek járni. A folytatás nagy része azt volt hivatott bemutatni, hogy a két fiatal milyen élményekkel gazdagodik az akadémián, ahol megkezdik közös tanulmányaikat, és hogy miként lesznek képesek megbírkózni saját, eddig ismeretlen énjükkel. Mindeközben mellékszereplők egész sora mutatja be, milyen mozgolódások zajlanak a háttérben. Új szereplőként megjelenik például Cassus, Oliver édesapja, vagy éppen Marcus, a jóképű királyi vadász. És mindeközben Anzej, a mániákus nyomozó sem adja fel a szaglászást. Nem, mikor épp forró nyomon jár. A második kötet rengeteg nyitott kérdésre szolgál majd válaszul, ugyanakkor még annál is többet felvet, amik igazából a folytatásban kerülnek csak kibontásra. Egy kimerülhetetlenül sokrétű, összetett történet, ahol ha megválaszolsz egy kérdést, azonnal érkezik a helyére kettő. De talán éppen ezért fog mindenkinek tetszeni, mert sok ígéretet rejt még magában.

Szerintem mondanom sem kell, hogy az Öld meg Jana Robinst! annyira elnyerte a tetszésem, hogy nagyon vártam a folytatást. Többnyire ez a kötet ugyan azt az élményvilágot nyútotta, amit eddig is, ugyanakkor ki is lépett komfortzónájából helyenként jó, olykor roszabb irányba. Ami újdonság volt, hogy bár most is sok szereplős, szemszöget gyakran váltó történet volt, mégis úgy éreztem, most sokkal több oldal jutott a mellékszereplőknek.  Clifford, Griffin, Cassus, Anzej és még mások is külön részt kaptak a regényben. Ez lehetővé tette, hogy valóban egy árnyalt, sokrétű mese szülessen, amit ismerünk minden aspektusából, de éppen csak annyira, hogy maradjanak bennünk kérdések. Ugyanakkor el is vett a varázsából, mert így érzelmileg eltávolódunk a főszereplőktől és nehezen áll össze a rész egy egésszé. Ezzel a problémával szenvedtem én is a regény első 100 oldalában. Amíg Oliver és Jana nem kezdte meg akadémiai tanulmányait kevésnek találtam az ő részeiket, és nem sikerült rájönnöm, mi a vezérszál ebben a könyvben. Onnantól kezdve azonban jött a kellemes, megszokott regényvezetés, amit megszerettem Demitől.

Míg az első részben előtérbe került a romantika, és egy erős szerelmi háromszög, addig itt Jana és Oliver kapcsolata adott volt, de kihívásokkal teli, mert megvoltak a saját kis titkaik, és azok a külső tényezők, amik szét akarták választani a párt. Nem beszélvge arról, hogy az egymás felé közeledésük folyton véres jelenetekbe torkollik Oliver különleges természete miatt. De ezek a körülmények biztosították, hogy kettejük kapcsolata ne unalmasadjon el az olvasók számára.

Amit maradéktalanul most is ki kell emelnem és megdícsérnem, hogy ritkán találkozok olyan hazai írással, ami ennyire szépen meg lenne fogalmazva, kifejezve, és ennyire élvezhető párbeszédei lennének. A sajátos stílus és a humor most is egyedivé tette az írónőt. Egyszerűen nem érzem sem azt, hogy egy hazai írással van dolgom, sem pedig, hogy egy még kevésbé tapasztalt alkotóval.

Imádtam, hogy az egész regény egy nagy keresztrejtvényhez hasonlítható. Minden szereplőnek megvan a saját kis piszkos titka, és valahol mélyen tudjuk, hogy minden összefügg, és a szemünk előtt van a kérdéseinkre a megoldás, mégse állt még össze a kép, hogy milyen rossz közeleg főhőseink felé. A lezárás nekem a Vámpírnaplók sorozatbeli befejezéseihez hasonlított. Izgalmas volt, akiciókkal teli és több szálon futott. Mindegyik vége baljós, sokat sejtető, jó kezdet egy folytatáshoz. Szerintem erősre sikeredett, bár kicsit rövidre, már pár tíz oldallal előbb is vártam volna a csattanót. Mindenesetre garantált, hogy a könyv olvasói várják, mi jön ezután.

Ez a folytatás ismételten egy fantáziában gazdag, tökéletesen megformált és kivitelezett világfelépítésű írás, gyakorlott írókat meghazudtoló szófordulatokkal és megfogalmazásmóddal. Vérprofinak éreztem mind a gondolatközléseit, mind a párbeszédeit. Az első fejezetek nehezen álltak össze nekem egy vezérfonallal rendelkező történetté, a szereplőktől eltávolodtam, éppen ezért, nem is haladtam vele annyira gyorsan, de a regény felétől megérkezett a mese, elkezdtem érezni, hogy tartunk valamerre, visszatértünk ahhoz a rejtélyes, árnyalt, minden mindennel összefüggő vezérfonalhoz, amit annyira megszerettem a sorozatban. Fiúknak éppen annyira a kedvence lehet, mint a lányoknak.
Összefoglalás
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség


rejtélyekkel teli, minden összefügg mindennel
lassú kezdés túl sok szereplővel
fantasztikus, részletes világfelépítés
hiányzik a szereplőkhöz az érzelmi kötődés
széles, egyedi szereplőgárda
gyönyörű megfogalmazás, humoros, élvezhető párbeszédek
izgalmas lezárás

Kinek ajánlanám?

Már az első részt is közel éreztem mindkét nem képviselőihez, de itt a második részben még inkább a kalandokon és a fantasztikus elemeken, rejtélyeken volt a hangsúly, így a fiúknak egyre inkább tudom nyugodt szívvel ajánlani. Azoknak, akik az első részt megszerették mindenképp, mert tartogat még a regény számos új szálat és felvetett kérdést, amire nem is gondoltunk volna eddig.

Címszavak:

Krakkó, sors, Rend, szerelem, iskola, összeesküvés, fantasztikus lények

Kedvcsináló:

Mindenki árgus szemekkel figyeli korunk két legkülönlegesebb fiatalát, Janát és Olivert.

Egyesek félnek, míg mások vágynak a fiatalok képességeivel járó hatalomra.

De ezek a rejtett tehetségek még saját hordozóik számára is kiismerhetetlenek és félelmetesek.

Mire képesek valójában főhőseink?

Szó nélkül tudja hagyni gyűlöletét Griffin, amit Oliver iránt érez? Vagy a fiataloknak még egy veszélytől tartaniuk kell?

Irány a Loyola Akadémia, ami talán segíthet a két főszereplőnkön!

A borító:

Ahogy írtam, egy borítótervező pályázat nyerteseként került ki a végleges külső, amit Fritmanné Petrekanics Angéla készített. Szerintem rengeteg igázán jó alkotás került a kalapba annak ellenére, hogy a versenyzők nem is tudhatták, miről szól a mű. Az én személyes kedvencem egy másik alkotás lett, ami jobban hasonlítótt az elsőhöz, így a polcomon is jobban mutattak volna együtt, így sajnálom, hogy nem az nyert, de hangulatában és színeiben a mostanival is ki vagyok békülve, a történethez hozzá illik.

Érdekességek a könyvből

Loyola Akadémia:

Föld alatti létesítmény, melynek bejárata a Rend tanácsterme alatt húzódott. Állítólag a háború alatt az akadémia egész területén kórházi termek sorakoztak. Az iskola alternatív tanítási módszereket kínál, nem hasonlítható össze egy hagyományos felső iskolai tanulmányi rendszerrel sem. Kizárólag nagy reményeket ébresztő diákokkal foglalkoznak egyedi tantervek alapján. Nincsenek osztályok, és a tanórák csupán egy részére jár együtt több diák. 

Onika:

Egy önálló entitás, aki többet tud a világról, mint bárki más a földön. Mikor az Onika megjelenik a földön, mindig valami szörnyű bűn előzi meg. A Lelkek Lelkének is nevezik. Nagy utazásának kezdete jóval az emberi faj születése elöttre tehető. Nem tudni pontosan, hányszor született már újjá. Számára az emberi lét csak egy pillanat. Képességeiről és feladatairól senki sem tud biztosat.

Zerkania királyi testőrsége:

Zerkania Királyának elitalakulata kiváló értelmi képességű, rendkívüli harcosokból áll. Számokkal illetik képességeik erejét. Így az Első Vadász egyben a Király első számú emberét, az Altazart jelenti. Az őt követő tizenkét zerkan vadász az ő testőrsége, amikor idegenben tartózkodik. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése