2017. március 14., kedd

Marie Rutkoski – A nyertes átka

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Eredeti cím: The Winner's Curse
Fordító: Neset Adrienn
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 366 oldal
Téma: disztópia, romantikus
Sorozat: A nyertes trilógia 1.

A könyv ide kattintva megvásárolható kedvezményesen!

Fülszöveg:

Megfizethetsz-e ​a szerelemért?

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… Mi mindenért kell fizetni?

„Lélegzetelállító, tragikus, igaz.” – Kirkus Reviews

„Gazdagon megírt, lenyűgöző olvasmány a szabadságról, és hogy meddig mehet el az ember, hogy megszerezze azt.” – Miss Print, amazon

„Nagyon ajánlom mindenkinek. Minden benne van, amit imádok. Okos hősnő, régebbi kor(hoz hasonlóan berendezkedett világ), és természetesen a FIÚ. Alig várom a folytatást! :)” – GinaGiles, moly.hu

„Óóó, A nyertes átka! Bárcsak el tudnám mondani, miért imádlak és miért vágyom még többre belőled! Nincs rá szó, milyen élénkítő és csodás volt olvasni ezt a történetet!” – Alicia, amazon.com

Kinek az élete ér többet?


Kedvenc idézetek:

"Harcolj érte, és elnyered a függetlenséget! Vagy ne harcolj, de akkor fogadd el a korlátozásokat! "

"– A háborúban minden azon áll vagy bukik, hogy mit tudunk az ellenség erejéről és felszereltségéről."

"Az álmokban semmi sem bánthat."

A könyvről:

Tavaly nyáron jutott el hazánkba is, a külföldön már népszerűségnek örvendő A nyertes trilógia, megtartva a külföldi, hívogató külsejét. Amire viszont mindenki kíváncsi, természetesen az, hogy mit rejt, ez a gyönyörű, báli ruhás, megnyerő külső. 

Kestrel, a 17 éves lány egy magas rangú katonatiszt gyermekeként született. Félárvaként élete legmeghatározóbb kérdése felé közelít, milyen sorsot válasszon: a házas életet, vagy, édesapja kedvére téve, a katonaságot. Valoria Birodalmában további lehetőséget nem rejtenek a társadalmi elvárások, hiszen egy gyarmatosító nemzetről van szó, akiknek vagy népességük számát kell növelnie, vagy szolgálni hazájukat. Alig tíz év telt el, mióta a valoriaiak utolsó hódítása véget ért, elfoglalták a herraniak félszigetét. Nem csoda, hiszen ez a föld ásványkincsekben gazdag, és az ott élő lakosságnak köszönhetően, akadnak bőven, akit rabszolgasorsra juttathatnak, hogy a nemesség kívánságait lessék. Így ismerkedik meg Kestrel is Arinnal, a rabszolgafiúval, akit ő maga választ egy aukció során. Arin lesz a licit nyertes átka, hiszen bár a lány vagyonával győzelmet aratott alkudozó társai felett, de ez a fiú jelentette a vesztét is a társadalmi jó híre és népének biztonsága terén is. Megrendítő történt két eltérő, ellenséges elveket valló nép szerelmesei közt, akiknek együtt léte nem elfogadott, sem pedig vihartalan. 

Mintha csak a Pocahontas egy jövőbeli változatát olvasnánk: ismét régies, egy technikai vívmányokat nélkülöző világban élünk, ahol a háborúzás és a kereskedelem minden mozgatórugója. Ebben a gyarmatosító, a gyengébbeket elnyomó világban él Kestrel, aki bár hisz népének igazságérzetében, és édesapjában, de a józanész érveit egyre inkább kezdik legyőzni az érzelmek, és a meggyőződés. A lány egyáltalán nem boldog a felépített rendszerben, nem szeretné, ha szolgáit megfosztanák a szabad akaratától. Arin, a lány által megvásárolt rabszolga azonban csak azt látja, hogy Ő egy közülük. Érdekes kérdés, hogy vajon két fiatal, képes-e félretenni egymás iránt érzett előítéleteit, megkérdőjelezni saját népe elveit és szembemenni a társadalmi elvárásokkal. Ráadásul Arin nem közönséges rabszolga, útja nem véletlenül sodródott éppen Kestrelék családjához. 

Külső szemlélőként lehetünk jelen olvasóként ebben a történetben, nagyrészt a lány szemszögéből, de sokszor, rövid részek elejéig a fiú gondolataiba is bepillantást nyerünk. Ez a szerkesztésmód még önmagában semmi érdekességet nem rejt magában, amit viszont érdekesnek, szokatlannak találtam, hogy az események nem szokványos síkon haladtak: csak azt írta le az írónő, ha valóban történt valami érdemleges. Olykor kihagyta az előzményeket, nem tárta elénk, hány nap telt el, szinte naplószerűen ugráltunk az érdekesebb események közt. Ez a megoldás megoszthatta az olvasóközönség véleményét, mert míg egyesek szeretnek szépen sorban haladni, és részese lenni a szereplők minden percének, addig másokat boldogsággal tölt el, ha megkímélik az unalmas részletektől. Én örültem neki, hogy ez az írásmód lehetővé tette, hogy mindig történjen valami említésre méltó a regényben, viszont érzelmileg egy kicsit távolabb repített a történésektől. 

Ha már disztópia, nagyban meghatározza a regényt, mennyire volt képes a megalkotott jövőbeli kép beszippantani minket. Engem a maga módján sikerült. Nem ez a regény lesz az összetettség mintaképe, nincsenek rétegei, mögöttes összefüggései, még csak nem is újszerű, hiszen erősen hasonlít egy valós, amerikai történelmi korszakra. Amit viszont nem tagadhatok: hogy egészen hangulatfestő környezetben lett elhelyezve. Ha nem olvastam volna el a molyos címkéit, talán rá sem jövök, hogy ez a regény nem a múltban játszódik. Imádok egy olyan világról olvasni, ami még technikától mentes, ahol a mindennapok része mondjuk az olvasás volt, a zene és a lovaglás, vagy a társadalmi összejövetelek, nem pedig az elmagányosodás. Romantikus környezet, ami tökéletes ennek a lehetetlen szerelemnek keretként, és ahhoz is, hogy egy hatalmas, izgalmas konfliktusnak helyt adjon, hiszen egy disztópia nem szólhat csak a szerelmesekről. 

Számomra a könyvben felvázolt szerelmi szál izgalmasnak ígérkezett, még akkor is, ha hajaz sok klasszikus, ismert regényre. A kivitelezés azonban olykor nélkülözte számorma az érzelmeket, és azt a kémiát, ami kellőképp letehetetlenné tette volna a könyvet a romantikus jeleneteknél. El kellett telnie közel kétszáz oldalnak, hogy jobban feltüzeljen a fiatalok kapcsolata. A karakterpáros viszont jól volt megalkotva, mindketten képesek a másiknak valamit tanítani, fontos értékeket átadni, és megbotránkoztatni a nemességet. Éppen ez az, amire leginkább vágyhatnak az olvasók. 

Kestrel az erősebb női karakterek közé tartozik, nem a szó fizikai értelmében, bár jól bánik a tőrrel, sokkal inkább jellemében, határozottságában, véleményalkotó képességében. A tettek embere, aki elindítja a lavinát szókimondó, őszinte természetével, majd legyőzi azokat éles eszével. Arinról azonban nem tudunk meg ennyi mindent, az ő személyiségét éppen a körülötte rejlő titkok teszik érdekesebbé, nem tudjuk, bár sejtjük, milyen lehetett az élete a nagy háború előtt, és hogy mire készül a jövőben. 

Ez a disztópia tehát a megszokott, mai a műfajban kedvelt témák helyett egy hangulatfestő, múltbéli állapotba vezet vissza bennünket, ami tökéletes helyszínül szolgál majd két más kultúrából érkező, más nézeteket valló fiatal szerelméhez. Nem ragad el érzelmi töltöttségével, de kíváncsivá tesz, teljesen kiragad a hétköznapokból, izgalmakat nyújt és szórakoztat. Vártam még szenvedélyt, még több nyers érzelmet, és hogy még közelebb kerülhessünk a szereplőkhöz. Ezen kívül a mellékszereplők gárdája is jelentéktelennek bizonyult számomra, de összességében még mindig nagyon szerettem a regényt, és biztosra tudom, hogy vele tartok a folytatásra is.

Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

hívogató borítójelentéktelen, felejthető mellékszereplők
erős, határozott, szerethető főhősökkevés újszerű, a jövőbeli érzetet keltő gondolat
kevés eseménytelenül zajló jelenet
hiányzik még több szenvedély
hangulatfestő helyszín

erős, pozitív üzenetközvetítés


Kinek ajánlanám:

A borítón szereplő, báli ruhás Kestrel talán a fiúkat még nem volt képes meggyőzni, de a történetet olvasva már érezhető, hogy a regény nincs nemekhez kötve, bárki szeretheti, éppen úgy, ahogy a rabszolgatartásról bármely filmet is szeretjük a televízióban, mikor a család leül egy hétvégi délutánon mozizni. A disztópia kedvelői most nem egy futurisztikus, modern mesét kapnak, éppen ezért még a történelmi művek rajongói is szerethetik.

Címszavak:

gyarmatosítás, ellentétek közt kialakuló szerelem, bosszú, összeesküvés, rabszolgaság, társadalmi különbségek, párbaj, elnyomás

Kedvcsináló:

Egy nemes lány és egy rabszolga közötti szerelem,

ami mindenkit megbotránkoztat,

ami korábban elképzelhetetlen lett volna,

ami képes áthidalni a két teljesen eltérő világ különbségét.

De meddig lesznek képesek a valoriak egy olyan elnyomott nép felett diadalmaskodni, akinek forr a vére a bosszú után?

A borító:

Hívogató, figyelemfelkeltő, élénk, színes. A gyönyörű ruhaköltemény miatt közelebb áll a lányokhoz, én is nagyon imádom. Visszaadja a kor hangulatát, ahogy az általunk elképzelt Kestrelt is. A molyon megjelenő népszerűségi adatok alapján úgy vélem, a könyv külseje segített, hogy eltalálhasson a történet a célközönségéhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése