2017. március 11., szombat

V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia


Kiadó: Ventus Libro
Eredeti cím: A Darker Shade of Magic
Fordító: Sámi László
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 446 oldal
Téma: fantasy
Sorozat: Egy sötétebb mágia 1.

Fülszöveg:

A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.

A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.

A könyvről:

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki a Prológusnak köszönheti, hogy megismerkedik V. E. Schwab nevével: számomra még újként csengett ez a külföldön már elismert név. Az írónőt magával ragadó, sajátos stílusa miatt szerették meg rajongói, éppen ezért nagy elvárásokkal kezdtem ebbe a történetbe.

Szeretnélek bevezetni titeket is jobban a cselekménybe, mert a fülszöveg bármennyire is tökéletesen összefoglalta, mit rejt a borító, és a híres név, valahogy mégsem adta vissza azt a töltetet és hangulatot, amit az olvasásélmény igen. Mint láthatjátok, az Egy sötétebb mágia egy darabjaira hullott világot mutat be, melynek vesztét a mágiának köszönheti, hiszen az saját akaratával életre kellt, és elpusztíotta azon lelkeket, akik befogadták, és akiket képes volt uralma alá vonni. Ezt a helyet ma már csak Fekete Londonként emlegetik, mindössze hírből, hiszen ott senki sem járt. Ha vezet is ebbe a dimenzióba út, a visszaútra már nem tudnánk befizetni, hiszen éppen ez a romlott világ miatt zárultak le a dimenzókon átívelő kapuk. Fekete Londonból a sötét mágia nem törhet ki! Az univerzum három másik pontján azonban az élet megy tovább: Szürke, Vörös és Fehér London működik a maga módján, saját kis királyságukkal, ki mágiával, ki pedig mágia nélkül. A világon pusztán két ember létezik, akik képesek még a lezárt kapuk ellenére is vérmágia segítségével a városok közt közlekedni, egyikük nem más, mint a főhősünk Kell.  A fiú jólétben élhette le fiatalkorát a királyi család tagjaként, ám egy napon, mikor kötelességei elszólították hazájából, Vörös Londonból, egy olyan végzetes csapdába esik, amelyből ha nem sikerül kivergődnie, nem pusztán a lelkét veszti el, de minden város Fekete London sorsára juthat. Kell kalandjai megkezdődnek Szürke London utcáin, mikor az élet az útjába sodor egy különleges lányt, Linát, a zsebtolvajt, majd nem érnek véget egészen Feket London kapujáig, ahova csak egy módon lehetséges eljutni, ha előtte minden más kapun is átkelsz, keresztül az ellenségeiden és barátaidon. Vajon kiben bízhat meg az őrületes páros? Képesek ők ketten elpusztítani a sötét mágiát vagy az pusztítja el őket?
Az a sajátos eset áll fenn a mű esetén, hogy a legfőbb gyengepontja egyben a leghívogatóbb elemeként is funkcionál: ez pedig nem más, mint a világfelépítés. Schwab közel 100 oldalt szánt arra, hogy egy átfogó képet kapjunk a különböző városok működéséről; megtudjuk, hogy Szürke Londonban az emberség sokkal nagyobb teret nyert, mint a mágia, éppen ezért a varázslat, szinte teljesen kiveszett a szürke hétköznapokból. Vörös London az egyensúly és a tökély mintaképe, a mágia képes volt a mindennapok szerves részébe épülni, mégsem volt képes eluralkodni az elmén. A várost az uralkodó család vezeti, Kell a királyi család gyermekeként, Rhy testvéreként élheti életét. Fehér London azonban pórul járt a mágikus apokalipszist követően, hiszen védőpajzsként emelkedett a többi ismert világ elé, és megromlott lelkei hamut és vért hagytak maguk után utcáin. Itt a trónt az örökli, aki képes az aktuális uralkodót meggyilkolni, tehát, aki erősebbnek bizonyul. Ez pedig jelen esetben nem más, mint Astrid és Athos, a kegyetlen szőke testvérpár. Apró jellegzetességek részletes leírása, hangulatfestő elemek tömkelege, hatalmi harcok szövevényes egybefüggése: ezt kínálja nekünk az első száz oldal. Talán ezt egyeseket aggaszt, hiszen ezek szerint eseménytelenül telik a regény eleje, ugyanakkor másokat felvillanyoz, hiszem érdekesen hangzik, ugye?


Én tehát ezt a megszokottól sokkal részletesebb világfelépítést egyaránt sorolnám az előnyök és a hátrányok közé. Szükség volt egy ennyire részletes bevezetőre, hiszen csak így érthetjük meg a történet összetettségét, ugyanakkor engem megijesztett, hogy nem fog tetszeni a regény cselekménye: Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Egészen attól a pillanattól, mikor az első fejezeteket követően Kell slamasztikába kerül, és végre összesodródik az útja másik főszereplőnkkel, Linával, a tolvajlánnyal, én végtelenül elkezdtem élvezni a regény cselekményeit. Háromszáz oldalon át egyszer sem ült le a cselekmény, nem állt meg, az egész olyan volt, mint egy fél regényen át tartó katarzis, egy zárójátszma. Onnantól kezdve, hogy főhőseinknek a kezébe került egy sötét mágiát rejtő tárgy, életünk nem volt többé biztonságban, nem tudhatták, kiben bízhatnak meg, ki lenne képes hatalomvágyból ölni is a kőért, és ki az aki ennek a kegyetlen játszmának a játékszere. Nem maradt többé a világban egy biztos pont sem. Lina és Kell bármerre sodródtak, ott mindig történt velük valami izgalmas.

Ez az egész történetvezetés erősen emlékeztetett a Gyűrák urára, hiszen ott is egy gonosz tárgy megsemmisítése volt a végcél, ami át akarja venni az uralmat a tudatod felett. Így már talán érthető is a könyv elején feltűntetett felirat: Vakmerő ugrás a Fantasyba. Ez valóban egy vakmerő ugrás a műfaj jellegzetes világába, hiszen a téma klasszikusaival vetekszik stílusban, világfelépítésben, kalandokban. Pont így képzelek el egy tökéletes fantasyt. Ez a könyv megtanított legyőzni az előítéleteimet. Mikor ránéztem a régiesnek hatú, számomra talán enyhén férfias jegyeket mutató borítóra, a szintén férfiasnak hatú, dimenzióugrálós témára, azt gondoltam, valymi esélye van, hogy ez lesz a kedvenc művem, én mégis maximálisan belehabarodtam. Talán az egyetlen cselekménybeli problémám az, hogy bármennyire is kellett az az első 100 oldalas leírás, sokkal jobban bele kellett volna építeni azt a vezérszálba, eloszlatni a könyv további részeire, mert sajnos sok olvasó az első fejezetek alapján ítél, és ha az nem képes megfogni, letehetik a könyvet. Előre is üzenem a leendő olvasóknak, hogy itt nem érdemes.
Tetszett tehát a felvázolt világkép, az eseménysorozat és a felhasznált fantasy elemek tárháza is, de ezen kívül volt még más erőssége is a regénynek, ez pedig a karakterleírás. Ebben a műben mindenki jellegzetes, karakteres, erős, fejlődőképes és emlékezetes. Kell nem egy tipikus főhős, eleinte csak a magabiztosságot éreztem rajta, egy nem törődöm lazaságot, és kevés érzelmet, a regény végére azonban egy érző emberré vált a számomra, aki megjárta a poklokat, és ettől elkezdte másként látni a világot, megbecsülnie, ami van. Egy fiú, aki nagy dolgokra hivatott, mégsem folyt bele különösebben hatalmi kérdésekben, most mégis azok közepén találta magát. Ugyanakkor Lina mellett sem hunyhatunk szemet, mert bár még egy fiú ruhába öltözött zsebtolvaj nem tud minket levenni a lábunkról, de akkor talán már igen, ha az a lány tökösebb a férfi karakterektől is. Lina ezidáig annak élt, hogy vagyonra tegyen szert, hogy váljon valakivé, és legyen egy saját hajója, majd hirtelen érkezik egy kaland, egy cél, és ehhez egy társ, aki törődik vele, és ezektől képes rájönni, mi az élet igazi értéke.

Aztán van itt még valami, valami egészen fontos, amit kihagytam a felsorolásból: az pedig a mágia. Mert ebben a műben ez nem csak egy elvont fogalom, nem is egy képesség, vagy egy velünk született adottság. Ebben a könyvben a mágia él, gondolkozik. Számomra talán már túlzás volt, bele keverni a történetbe az elemeket is, és azok uralmát, sokkal jobban tetszett a leírás azon része, mely szeirnt a mágia valami élő, ami egyaránt lehet jó és gonosz, és valakinek szerves részévé válhat, míg másokban csak pislákol. Éppen eléggé különlegessé teszik ezt még a varázslat különböző jellemzői, mint az antarik létezése, vagy a vérmágia, szerintem semmi szükség sem volt további összetettségre. Ugyanakkor még így is nagyon tetszett ez a saját elképzelésmód, és hogy ebben a történetben a mágia nem valami fényes, valami kézzelfoghatatlan vagy valami ragyogó, hanem véres, kegyetlen, szinte már emberi, ahogy az is amit maga után hagy.

A lezárás tekintetében akadtak fordulatok és meglepetések, éppen annyira volt izgalmas, mint azt kellett, abszolút nem ment el egy romantikusabbb irányba, sőt, még csak függőre sem sikerült igazán, pedig a folytatás számomra egy baljós és lezáratlan véget ígért, de azt kell mondjam, a folytatások nélkül is egy kerek, egész történetet kaptam.

A kiadó korábbi munkásságát nem ismertem, viszont el kell mondanom, hogy egy fantasztikus első benyomással távozom, mert elégedett voltam, mind a fordítással, a szerkesztéssel és talán még elgépelésbe is csupán egyszer futottam bele, ez egészen jó arány az elmúlt időszakban szerzett tapasztalataim alapján. Színvonalas munka, kellemes volt az olvasása. Mind a betűméret, mind az átláthatósága élvezhető volt.
Ez az első benyomásra alapozó olvasásélmény tehát fantasztikus volt, azt gondolom, megérdemli az írónő a jó hírnevét, és ezúttal tényleg van valóságalapja a pozitív visszajelzéseknek. Az Egy sötétebb mágia egy klasszikus, stílusos élményt fog nyújtani a fantasy kedvelőinek, és elbűvöl majd mindenkit a részletes világszemléletével, a pörgős, soha meg nem álló izgalmaival és emlékezetes karaktereivel. Nem fog pár napnál tovább tartani az olvasás, az garantált. Lesznek, akik az első fejezeteken nehezebben rágják át magukat, de ha mindezen túllendültek, annyi kalandban lesz részük, hogy semmiképp sem egy eseménytelen fantasy élménye marad meg számukra, mintha évek teltek volna el Kell és Lina kalandjai során.

Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

karakteres, emlékezetes szereplőkrégies, jellegtelen borító
összetett, fantáziát megmozgató világfelépítés
hosszan elnyúló bevezetés
eseményteli, izgalomdús cselekményszál

fordulatos lezárás

hibátlanul működő, élvezetes fantasy elemek


Kinek ajánlanám:

Ha valamelyik regényre modnhatjuk, hogy az olvasók nemétől teljesen függetlenül, akkor ez egészen biztosan ezek közé tartozik. Bár a főszereplő páros egy férfi és egy nő, nem megy el túlzottan a regény romantikus irányba, sokkal inkább épít  a hatalmi játszmákra, a dimenzióbeli sajátosságokra, és a kalandokra, éppen ezért nem kételkedem benne, hogy a fiúk ugyan úgy, vagy még jobban fogják élvezni, mint én az olvasásélményt. A klasszikus fantasy művek kedvelői közt garantált a népszerűség, de bátran ajánlom azoknak is, akiknek ez lesz a műfajjal vagy az írónővel az első komolyabb találkozása, mert igazán szerethető volt, számomra is egy fantasztikus első benyomás.

Címszavak:

párhuzamos dimenziók, hatalmi harcok, mágia, vérmágia, pusztulás, királyság, az elemek uralma, társadalmi különbségek

Kedvcsináló:

Fekete Londonban a mágia uralkodik. Nincs többé a városnak kijárata.
Fehér London pajzsként emelkedik a mágia uralma és a romlatlan városok átjárói közé.
Utcáit hamu és vér borítja.
De valahol a pusztulás mögött létezik egy Vörös London is, ahol a mágia és az emberség karöltve együtt él, és ahol a vörös színű Temze a mágia egyik legnagyobb, legtisztább forrása.
De a legtávolabbi ponton, Szürke Londonban a mágia leghalványabb jelese sem jutott el, az emberség győzedelmeskedett felette.
Egyedül egy antari képes ezeket a kapukat átlépni és megakadályozni, hogy a városok sorsa Fekete Londonéra jusson.

A borító:

Ahogy azt már írtam, sajnos hozzám nem került közel. Sokat mondó, karakteres, valamiért engem mégis a 80-as évekre emlékeztet. Ebből a külsőből nem derül ki, hogy ez egy ízig vérig mai, napjaink izgalomküszöbéhez felérő írás, ami csak arra vár, hogy megismerd, megszeresd és elolvasd az írónő további köteteit is, hiszen egy tehetséges alkotóval van dolgunk. Mégis azt remélem, hogy ha mások is osztoznak a véleményemen, akkor legalább a történet jó híre eljut hozzájuk, és ez által a könyv is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése