2017. április 14., péntek

Helena Silence - Ezüsthíd



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 552 oldal
Téma: ifjúsági, fantasy, pszicho-triller
Sorozat: Enigma 2.

A könyv kedvezményesen megvásárolható a kiadó webáruházában.

Fülszöveg:


Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről. 

Vagy talán ezek sem. 

Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet. 

Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett? 

Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.


Kedvenc idézetek:

"- Ugyan már! Feladnád néhány órányi gyakorlás után? Az életben semmit sem adnak ingyen. Mindig lesznek olyan pillanatok, amelyeknek meglátod majd a könnyebb oldalát. Izzasztó, büdös, fájdalmas vagy kegyetlen dolgok. Amelyeket legszívesebben hagynál a fenébe, mert azt gondolod majd, hogy nem éri meg. De gondolj bele, Lena! Mi van, ha megéri? Mi van, ha legalább egy ilyen izzasztó, büdös, fájdalmas vagy kegyetlen dolog úgy beüt, hogy megváltoztatja az életed."

"Túllépünk a fájdalmainkon és a gyászunkon, különben képtelenség lenne folytatni."

A könyvről:

Helena Silence könyvének első kötete, az Enigma, 2012-ben jelent meg. Én azonban ettől jóval később, 2014-ben ismerkedtem meg a könyvvel. Egy barátnőmtől hallottam a hírt, mennyire szerethető ez a történet, már pedig egy kedves ismerős ajánlása talán többet ér minden reklámtól. Mikor a könyvtárban véletlenül a kezembe akadt az Enigma, nem fogott meg a borítója, nem indított el bennem semmilyen folyamatot, de a cím eszembe juttatta azt a meleg ajánlást, amit kicsivel korábban kaptam ismerősömtől, éppen ezért adtam neki egy esélyt. Ami eztán jött már ismerhetitek, bár blogos értékelés nem született a műről, hiszen később kezdtem könyvajánlók írásába, több bejegyzés alkalmával is említettem már, a magyar kedvenceim közt van az alkotás. Az Ezüsthíd a történtek után már természetesen nem kölcsönzött példányként, hanem sajátomként került a kezembe, hiszen ha egy író, hát Helena megérdemli, hogy megvegyék, olvassák írásait. Jövőbeli terveim közt szerepel az első rész megvásárlása is, várom a tökéletes alkalmat, akciót, amivel kiegészíthetem a sorozatomat.

Az Enigma csodálatosan hangulatfestő helyszínét és képzeteit követően, szenvedélytől túlfűtött jeleneteit megszeretve, amit vártam a második résztől, az egy hasonló közegben, hasonló érzelmi szinten zajló folytatás, ami még hordoz magában meglepetéseket. De vajon megkaptam ezeket? Ugyan azt a helyszínt? Ugyan azt a hangulatvilágot? Szenvedélyt? Meglepetést? Amelyikre határozottan hatalmas igennel tudok válaszolni, az a meglepetés szó. Ugyanis ez a regény közel sem emlékeztetett arra az első kötetre, ami a tudatomba égett, felejthetetlen élményt nyújtott. Annyira más volt a közeg, a nyomasztó hangulat, a hirtelen jött műfaji váltás, hogy pár pillanatra meg kellett állnom, és megnéznem, valóban az Enigma folytatását tartom-e a kezemben.

A cselekményszál engem egészen a Jessica Jones című Netflix-es sorozatra emlékeztetet így visszatekintőleg, ugyanis utóbbival később ismerkedtem meg. Ha ez a nagyszerű, nyomasztó hangulatú, melankolikus, ám annál inkább izgalmas sorozat elnyerte a tetszésed, akkor ez a könyv is a kedvenceid közé kerül majd. Itt is megjelenik ugyanis az az őrült, rögeszmés gyilkos karaktere, kinek gondolatait, vágyait rabul ejti egy különleges képességekkel rendelkező lány. Lenát elrabolják, akár csak Jessicát, majd nem kis erőfeszítéssel, de főhősünk megszökik. A hasonlóságok fonala innentől kezdve azonban kettéválik, mert Lena egyetlen lehetséges megoldást talál szerettei biztonságának megőrzésére, és az őt ért traumák feldolgozására, még hozzá a feledést. Lena ebben a részben nem a mi megszokott, céltudatos, erős Lenánk lesz, hanem a megtört, titokzatos lány a folyóból, aki valami oknál fogva levetette magát egy hídról, és érzelmileg labilis. Már nincs többé Enigma biztonsága, Victor apai szeretete, Alex szerelme. Csak Lena van, aki már többé nem Lena, hanem Silver, az ezüst nyaklánccal a nyakában megtalált lány. Egyedül a nagyvilágban. De mindössze addig, amíg nem ismeri meg közelebbről Theot, a jóképű nyomozót, aki kimentette a lányt a folyóból. 

Ha az előző könyv csupa zöld volt, barna, és napfény színű, akkor ez esős, szürke, és egy folyó vízének sötétkékje. Viharos, új vizekre sodró, gyilkosságok veszteségeitől terhes, titokzatos, teli várakozásokkal. Jött az a fordulat, aminek jönni kellett, nem engedte az írónő leülni a történetet, megdöntött minden eddigi várakozást, a kérdés már csak az, örömmel fogadjuk-e ezeket a tényeket. Rám ez a változás vegyesen hatott vissza. Szentül hiszem, hogy szükség volt a fordulatokra, és hogy az alapkoncepció bármennyire is talán már más filmekből, történetekből ismert, de érdekes, jó krimi alap. Azt is, hogy kellett még akadály Alex és Lena közé, és erre alkalmas egy fordított szerelmi háromszög, hiszen az első részben egy lány zavarta meg a szerelmesek boldogságát, most kellett egy fiú, aki miatt Alex kerülhet nehéz helyzetbe. Érkeztek olyan érzelmi vívódások, és csaták is, amitől az egész olyan nagyszabású, érzelmileg erős töltetű, drámai, robosztus lett, erre utal maga az Ezüsthíd elnevezés is, ami Lena korábbi élete, emlékei közti átjárót szimbolizálja, a mostani, elzárt énje között. Mindezek nekem pozitív újdonságélménnyel bírtak.


Ugyanakkor nem tudom eltitkolni, mennyire hiányzott az első részben megkedvelt, Enigmát körül ölelő hangulat. Ott minden vidékies volt, csendes, nyugodt, biztonságos, épp amire szüksége volt egy szüleit elvesztő lánynak. A helyszín azonban az Ezüsthídban a lehető legdrasztikusabb fordulatot vette, hiszen New Yorkban járunk. Eltűnt az a régies hangulat, a romantikus helyszín érzete, a harmónia, és hogy vissza tér-e valaha a könyvbe az már spoilernek számítana, így inkább csak sejtelmesen, igazsággal telve, annyit mondanék, hogy igen is meg nem is. A másik negatívan megélt változás pedig az új fiú, Theo felbukkanása volt számomra, és ezzel Alex háttérbe szorulása. Nagyon ritka az a könyv, ahol a másodiknak érkezett fiúnak drukkolnék. Én mindig az első szerelemben hittem, a hűségben, és hogy egyszerre csupán egy felé húzhat a szívünk. Alex a tökéletes férfi karakter volt, aki Lenának tökéletes párját alkotta, ez ütős, izgalmas kalandot ígért. Theo ezzel szemben számomra a szürkeség egyik megtestesítője. Kedves, törődő, odaadó, helyes, de minden hiányzik belőle, ami Alexben meg volt. Éppen ezért, nem tudtam nem úgy olvasni a könyvet, hogy ne vártam volna minden pillanatban, mikor jön ismét Alex a képbe. Én azonban mindig is azt éreztem Helena szavai mögött, hogy ő is Alex felé húz, és nem is állt szándékában a második fiút is felruházni azzal a tökéletességgel, amivel ugyan annyira megszerethetnénk. Ennek ellenére láttam, tapasztaltam, hogy sokan megkedvelték Theot, és akár neki drukkoltak a szerelmi háromszög folyamán. Talán ez a mi ízlésünktől is függ, az írónő adott egy alternatívát, hogy bármelyik fiúba beleszerethessünk: a erős vérmérsékletű, akaratos, mindenre elszánt Alexbe, vagy a biztonságot jelentő, gyengéd Theoba.

Az írás és szerkesztésmód hozta a megszokott színvonalat. Semmi olyat nem éreztem a műben, amitől magyar lett volna, a ránk jellemző sztereotípiákkal, szemléletmóddal. Ez egy bármelyik országban méltán helyt álló regény lenne, és én éppen az ilyenek miatt kezdtem el 1-2 évvel ezelőtt visszanyerni a hitem a magyar irodalomban, és egyre több magyar írót megszeretni, amiről szól is ez a Prológus magyar írók hete. Mert vannak ilyen írók, akikre büszkék lehetünk, és akit ha nem mondanák meg, hogy magyar, talán ki sem éreznénk szavaikból.


Karakterek terén bővült az eddig megismert szereplő gárda pár újonccal, de azért az első részben a szívünkhöz nőtt szereplők is visszatérnek, bár el is vesztünk valakit. Valahol éreztem én előre ezt a veszteséget, mindig ott lebegett a fejünk felett. Nem lepett meg, mégis letaglózott. Nem volt tehát eseményektől mentes a regény, komolyságát jelzi, és kriminális elemeit erősíti ez a haláleset is. Volt ahol az események menetén változtattam volna, egyes jeleneteket előrébb hoztam volna a könyvben, és másképp jelenítettem volna meg a papíron, spoiler például Lena találkozását egykori barátnőjével. Nem is feltétlenül vele sodortam volna össze a lányt elsőként a régi életéből. spoiler vége.

Úgy érzem tehát, ez az olvasásélmény valami egészen más volt, mint az Enigmáé. Mások voltak a színek, a helyszínek, a hangulat, még az érzelmi töltöttség is. Kaptunk nem várt fordulatokat, izgalmakat, fantasztikus kriminális elemeket, ügyesen ötvözve egy kis fantasy műfajjal. Megható volt, eljutott a lelkemig, és büszkeséggel töltött el, hogy ez egy magyar mű. Ugyanakkor hiányzott Alex, hiányzott Enigma, hiányzott az első részben tömegével ránk zúduló szenvedély – ez a regény az elsőhöz képest hideg volt, és megterhelő. Teljes mértékig pozitív véleménnyel távozom, ugyanakkor még mindig az Enigma első része maradt a kedvencem, és kételkedem benne, hogy ezt egyhamar felülírja egy másik mű, sajnos még ez sem tudta.

Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

nem ült le a történetelveszett az első könyvet megszeretett hangulat
megdöbbenti az olvasókatAlex keveset szerepelt a regényben
érzelmek kavalkádját képes közvetíteni

tökéletes kontextust biztosít egy pszicho-krimihez

jól képes ötvözni több műfaj elemeit


Kinek ajánlanám:

Úgy vélem az Enigma olvasóit nem kell meggyőznöm Helena Silence írói nagyszerűségéről, ők maguktól is elolvassák a folytatást, ezért inkább azoknak ajánlanám, akik még nem kezdtek a sorozatba. Mert itt van végre egy magyar író, aki szívből meg tudja szerettetni magát az olvasóival. Ha te is valami kiemelkedőre vágysz a hazai irodalomból, akkor jó helyen keresgélsz. A krimi, a fantasy és a romantika műfaj kedvelői is szeretni fogják.

Első mondat:

Az alig hatéves Miranda Bones a szülei ágya alatt lapult. 

Címszavak:

emberrablás, emlékezet kiesés, sorozatgyilkosság, különleges képesség, emlékezés, szerelmi háromszög, nyomozás

Kedvcsináló:

Lena és Alex boldogságából már csak a továbbtanulás, és a jövőben rejlő lehetőségek hiányoznak.

Lena ezért New Yorkba utazik, egyetemre akar járni.

De képessége, ami olykor átok, máskor áldás, most is bajba sodorja.

Az egyetlen módja, hogy szabaduljon kalitkájából, és megmentse szeretteit, ha felejt.

Ha elfelejti, mennyire boldog volt. Mennyire tökéletes volt az élete.

Ha elfelejti Alexet.

A borító:

Szomorú vagyok, amiért ezt kell, hogy írjam, de ahogy az első rész sem, külső megjelenésben a második sem volt képes felkelteni a figyelmem. Imádom a fehér színt, de valahogy erről a könyvsorozatról semmilyen módon sem a fehér jut eszembe. Volt azonban több rajongók által készített alternatíva is, ami például elnyerte a tetszésem, jobban, mint az eredeti. Kell még valami erre a borítóra, ami jobban el talál a lelkünkhöz, akárcsak a történet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése