2017. május 22., hétfő

Cassandra Clare - Éjfél kisasszony

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Eredeti cím: Lady Midnight
Fordító: Komáromy Zsófia
Megjelenés éve:2016
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 688 oldal
Téma: fantasy, romantikus, ifjúsági
Sorozat: Gonosz fortélyok 1.
Fülszöveg:

„Igen, ​árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.”
Főszerepben az árnyvadászok!

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?

Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…

Kedvenc idézetek:

"Ez a felnőtté válás egyik nagy leckéje: megtanulni, hogy az emberek egyaránt képesek jóra és rosszra."

"– Mindenkinek a halála jelent valamit."

"Minek randizni, ha helyette megtanulhat az ember még egy démonnyelvet? De tényleg, ki ne akarná tudni, hogyan kell azt mondani purgatóriumi nyelven, hogy „Szeva, mizu?”"

"Könnyebb megölni valaki más irántad érzett szerelmét, mint elfojtani a saját érzelmeid őiránta."

"A szerelem azt jelenti, hogy látod a másikat."

A könyvről:

Menthetetlen Shadowhunters tv-sorozatrajongó vagyok. A Végzet ereklyéi könyvsorozat lelkes végigolvasója. Az eközben párhuzamosan megjelent Pokoli szerkezetek trilógia legnagyobb szerelmese. Megnéztem a Végzet Ereklyéi filmes adaptációját. Belekóstoltam a Magnus Bane krónikákba. És bár még mindig akad magyarul megjelent, általam még nem olvasott Cassandra Clare könyv, de képtelenség lenne azt mondanom, hogy elég. Néha olybá tűnik, hogy ez a rengeteg könyves testvérsorozat csak még több bőr lehúzása egy jó ötletről, de még ha így is van, akkor is pártolom a megvalósítását. A Marvel szuperhősökkel teli világához tudnám hasonlítani azt, amit Cassandra megalkotott, csak az írónő esetén az árnyvadászok képzeletvilágába ugrunk térben és időben különböző szerethető főhősök történeteire, akik mind egy közös világban élnek, minden könyv kiegészíti egymást, összefüggésben áll.

5 év telt el mióta az írónő a Végzet ereklyéi sorozat záró kötetében, a Mennyi tűz városában elmesélte nekünk Emma, Marc, Jules és fiatalabb testvéreinek tragédiáját, hiszen a gyermekek szülei életüket vesztették a Los Angeles-i intézetben zajló harcokban. Julesnak saját kezűleg kellett véget vetnie édesapja életének, hogy megmentse szeretteit, nem beszélve cselekedete következményeiről: 4gyermek gyámsága szakadt a nyakába, akiket meg kell védenie minden bajtól. Ezen kívül még Emma megmentése is az ő vállára nehezedett, hiszen a lányt el akarták küldeni a Los Angeles-i intézetből, hogy komoly harci kiképzést kapjon, de a fiú magához kötötte a parabatai eskü letételével. Ekkor még sem Jules, sem Emma nem volt tisztában döntésük következményével, hogy a parabatai kapcsolat minden tekintetben megszabott, törvények által behatárolt viszony, melybe nem fér bele a szerelem. A két fiatal egyre kétségbeesettebben fedez fel magában olyan érzelmeket, melynek már gondolatát is büntetnék, miközben még egymással sem oszthatják meg titkukat, mert nem tudhatják, szerelmük viszonzásra találna-e, és hogy nem menne-e rá szoros kapcsolatuk.

Mindeközben Emma gondolatait más problémák is foglalkoztatják, nem hagyja nyugodni szülei halálának körülménye, ami annyira eltér Sebastian Morgenstern megszokott gyilkosságsorozatától. A lány szent meggyőződése, hogy ezek a gyilkosságok bizony más keze által lettek elkövetve, és erre a közeljövőben bekövetkező tragikus események rá is erősítenek majd. Kezdetét veszi egy életveszélyes nyomozás, melyben nem tudni, ki barát, ki ellenség. A cselekményszálat pedig még érdekesebbé varázsolja Marc, a félig tündér, félig ember fiú hazatérése, és a sötét háború után kialakuló árnyvadász társadalmi-politikai helyzete.

Nem tudnék még egy ekkora profizmussal, logikai megfontoltsággal alkotó írónőt megemlíteni, aki képes lenne utánozni Cassandra zsenialitását, ha könyveinek összekapcsolásáról lenne szó. A Pokoli szerkezetek előzménysorozat tökéletesen épít a Végzet ereklyéire, előre utal történésekre, míg a Végzet ereklyéi csodálatosan felvezeti az időben őt követő Gonosz fortélyok sorozatot. Ennek az új kötetnek a világfelépítése csodálatos leképzése a korábbi történéseknek: a tündérek, a háborúban való állásfoglalásuk következményében a társadalom kirekesztetteivé válnak, a Klávé paranoiától vezérelve még szigorúbban ragaszkodik törvényeihez. Van azonban egy csodás hírem a Clary, Jace, Magnus és Alec rajongóinak is, ugyanis visszatérő szereplői lesznek az Éjfél kisasszonynak is. A könyv vége különös meglepetést tartogat a rajongóknak, megtudunk ugyanis minden fontosabb történést, amiről az utolsó 5 évben lemaradtunk az általunk már korábbról ismert szereplők kapcsán. De ugyan így a történet részese lesz Tessa és Jem is, hisz Jem Emma unokatestvére. Egyszerűen nem találok sehol egy logikai bakit, vagy zavaró tényezőt, ami elrontaná ezt a tökéletesen összekapcsolt, és megformált árnyvadász históriát, pedig gondoljunk csak bele, hány meg hány helyen kellett az írónőnek észnél lennie? Ezt bizonyítják a kötetek megjelenési sorrendjei is, amik kacifántos sorrendet követnek. A tökéletes kivitelezés azonban lehetővé teszi, hogy bárhol is esel neki Cassandra írásainak, mindig egy értelmes egészet fognak alkotni. Ha valaki mégis az én tanácsomat kérné olvasási sorrend terén, én egyetértek azokkal, akik a megírás sorrendjét követik, hisz ők részesei lehetnek ennek a gyönyörű utazásnak, fejlődési folyamatnak, amin az írónő is átment.

Körül ölelte ezt a háborút követő hangulatot valami féle disztópikus érzés, ugyanis a gonosz halála és a háború vége nem garantálta a tökéletesen harmonikus, utópikus állapotot, mint már korábban is utaltam rá. Sőt! A tündérektől elcsatolt területek felosztása komoly konfliktust generált az alvilágiak körében. Marc visszatérhetett szerettei közé, de ha erről a Klávé tudomást szerezne, nagy eséllyel szétválasztaná a fiatalokat. A Klávé keménykezűsége rengeteg keserűséget és szétzilált családot hagy maga után, érezzük, ez az önkényuralom nem tökéletes megoldás az irányításra, itt előbb utóbb komoly hatalmi változásoknak kell történnie. Ez a borongós, izgalmas környezet is érdekesebbé varázsolta ezt a mesét. Ugyanakkor imádtam ezt az új helyszínt is, Los Angeles-t, a tengerpartot, a jó időt. A romantikának egy teljesen újszerű, még alkalmasabb környezetet biztosított ez a hely.

A sok fentebb leírt pozitívum ellenére egy egészen egyszerű okra vezethető vissza, miért lett a kedvencem a regény: Emma és Jules kapcsolata miatt. Erősen emlékeztet ez a viszony Clary és Jace kapcsolatára, hiszen ők azért nem jöhettek össze, mert azt hitték testvérek, Emma és Jules pedig azért, mert parabatai esküt kötöttek, ami leginkább egy testvéri kötelékhez hasonlítható. Ugyan azokat a köröket futjuk, ez most valamiért mégis más, tiltottabb, titkosabb, romantikusabb. Két teljesen más személyiségtípusról van szó, ahol a szerepek szinte felcserélődnek: itt Jules lesz a művész lélek, aki fest, aki érzékeny, megfontolt, tervező típus, aki szerény és visszafogott. Emma ezzel szemben egy feltűnő jelenség, szenvedélyes, lobbanékony. Tökéletesen kiegészítik egymást. Bár a könyv úgy van megírva, hogy Emmáé a főszerep, mégis sokszor Jules szemszögéből látjuk az eseményeket, ezért mi pontosan tudjuk, mennyire viszonzott ez a szerelem, mégis szörnyen izgalmassá teszi, hogy a szereplők nincsenek tudatában egymás gondolatainak. Számomra ez a szerelem még érzelmekkel telibb és érdekesebb lett, mint a Végzet ereklyéiben látottak.

Majdnem elsiklottam azonban a cselekmény vezérfonala, a sorozatgyilkosságok felett. A rengeteg világrengető probléma után kellemes felüdülés volt ez a mikro szinten zajló, családok életét, mindennapjait érintő rejtélysorozat, ami mindig képes volt egy kicsit többet elárulni, de nem lőni le a poént, azaz, hogy ki a gyilkos, és milyen indíttatásból cselekszik. Ebből kifolyólag a lezárás kellőképp érdekesre sikerült, nem volt kiszámítható. Engem ez a befejező fejezetbeli hangulat teljesen a Vámpírnaplók lezárásaira emlékeztetett. Aki nézte a sorozatot, tudja, mire gondolok. Annak a sorozatnak mindig valami baljós, valami újat előre vetítő, izgalmas vége volt, amibe vegyültek pozitív, ám negatív fejlemények is. Itt sem éreztem ezt másképp.

Persze még egy kedvencben is akadhatnak hibák, vagy legalábbis olyan részletek, amik nem nyerik el a tetszésemet. Jelen esetben a történet gyenge pontjának az első és az utolsó pár fejeztet éreztem. Eleinte nehezen tudtam felvenni a fonalat, ki kicsoda, mi történt vele a Mennyei tűz városában. Fontos lett volna egy tömör, de közérthető visszaemlékezéssel kezdeni, ami segíti a fonal felvételét, ezzel szemben Cassandra új szereplőkkel indított, ami csak még jobban összezavart minket. Nem kell sokat várnunk ahhoz, hogy összeálljon a teljes kép, ráadásul az írónő nem mutatna felesleges részleteket, ha nem lennének azok fontosak, de sokkal megfogóbb kezdetet kellett volna írni egy ilyen regénynek, aminek a közepe viszont ennyire erős, izgalmas .Ahogy már korábban dicsértem, tetszettek a záró sorok, de az azt megelőző fejezetek, azaz maga a katarzis rész, mikor a jó és a rossz összecsap, az számomra túlságosan nyakatekert, nehezen érthető volt. Néha úgy éreztem, mintha elszundikáltam volna olvasás közben, tehát lemaradtam volna valamiről: olykor túl gyorsan történtek körülöttem a dolgok, máskor azt hittem, tudom, mi történik, de kiderült, hogy mégsem. Talán nem olvasok elég figyelmesen? Mindenesetre, ha egy olvasóban ilyen érzés marad hátra, akkor az a rész biztos, hogy nem ért célt.

Remélem, ez a pár bekezdés elég lesz ahhoz, hogy mindenkit meggyőzzek a regény nagyszerűségéről. Az örök kedvencem minden bizonnyal a Pokoli szerkezetek trilógia marad, ha Cassandra Clare-ről van szó, de a Gonosz fortélyok sorozat bemutatkozása messze felülmúlta elvárásaimat: a megszokott gyönyörű külső, újdonságokat ígérő környezet és helyszínváltás, változatos jellemű, izgalmas karaktergárda, szerethető vezérfonál, és egy, az előzőektől is izgalmasabb, titokzatos, tiltott szerelem két parabatai közt. Engem teljesen magával vitt ez a rejtélyes, Los Angeles-i, tengerparti, romantikus hangulat. A szemmel láthatóan vaskos terjedelem talán az első pár fejezetben rejt csak egy kis unalmat, de miután a történet elindul, több száz oldal izgalmat és szerethetőséget ígér.

Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

még szenvedélyesebb, izgalmakkal telibb romantikus szál az első fejezetek unalmasabbak, nehezen lehet felvenni a fonalat
 tökéletes főhős alapanyagok
gyönyörűen illeszkedik a regény az árnyvadász világba, nem hagy réseket

az új helyszín és hangulat telitalálat

a borító meseszép


Kinek ajánlanám:

Így, hogy az új szereplők mellett a régiek is helyet kaptak a történetben, ráadásul Cassandra nem kezdi előről az 1x1-el, kik azok az árnyvadászok és mire képesek, én azt tanácsolom, hogy akik végeztek a Végzet Ereklyéivel, azok kezdjenek bele ebbe az új sorozatba. Annak, aki számára teljesen ismeretlen még ez a világ, csak pozitívumot tudok mondani az írónő által megkreált történetegyüttesről. Ha szeretnél egy új kedvencet, ami nem fogy el egyhamar, akkor vágj bele az Árnyvadászok tanulmányozásába.

Címszavak:

árnyvadászok, tiltott szerelem, sorozatgyilkosság, rejtély, Los Angeles, barátság, árulás, tündérek

Első mondat:

"Kit imádta az árnypiaci éjszakákat."
Kedvcsináló:

A sötét háború véget ért, 
de a béke még mindig várat magára.
A Los Angeles-i intézet lakórai 
olyan megpróbáltatások várnak,
amik túl tesznek még szomorú gyermekkorukon is.
Emmának szembe kell néznie a múlttal,
megtudnia mi történt elhúnyt szüleivel,
de ezen kívül egy új érzéssel is meg kell bírkóznia, amiről ha mások tudomást szereznek, 
akár a rúnáitól is megfoszthatják.

A borító:

Ahogy azt megszokhattuk Cassandra sorozatainál, a minőségi külső mindig elsődleges szempont, itt sem volt ez másképp. Sokáig azt gondoltam, a Pokoli szerkezetek sorozattól szebb megjelenést már nem várhatok, de aztán megérkezett a Végzet ereklyéi új külsejével, amit ha meglátok azzonnal összeszorul a szívem, amiért nekem a legtöbb rész más változatban található meg a polcomon. Az Éjfél kisasszony gyönyörű, csodálatosan megszerkesztett, hangulatos, mindössze azt sajnálom, hogy utólag érkeznek olyan külsők ehhez a könyvhöz is, aminek a gerince különleges, a sorozat többi darabjával egy képet tesz ki. Badarságnak tűnik megvenni egy könyvet újra, csak az új külső miatt, hiszen nem a külső a lényeg, éppen ezért csak fájdítják a szívem ezek az újítások.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése