2017. július 14., péntek

Mary E. Pearson - Az árulás szépsége

Kiadó: Gabo kiadó
Eredeti cím: The Beauty of Darkness
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 632 oldal
Téma: fantasy, romantikus, ifjúsági
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái 3.


Fülszöveg:

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.


A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is

Kedvenc idézetek:

"(…) a kétségbeesés veszedelmessé teheti az embert, de egyúttal ostobává is."

"(…) a remény is megtölti az üres gyomrot."

"Egy egész élet áll előttünk, száz holnap, és még sokkal több."

A könyvről

Ebben a percben boldog vagyok. Boldog, mert megismerhettem egy olyan fantasy könyvsorozatot, ami már az első ránézésre vonzott gyönyörű külsejével, és az utolsó soráig megtartott szerethető tartalmával. Boldog, mert úgy érzem egy nagyon hosszú utazáson vettem részt, ami fejezetről fejezetre megtartotta a kíváncsiságomat, és végigvezetett egy olyan fejlődési folyamaton, amiből én is tanultam. Hogy mit? Talán legfőképpen azt: Miért ne lehetnék én, aki tesz valamit az ellen, ami már szinte magától értendő és mindig is így volt? Ugyanakkor szomorkodom, mert ezúttal végleg vége. A fejem már most azon jár, hova tovább? Esetleg fel kellene kutatnom az Imádott Jenna Fox történetét, hogy kapjak még egy kicsit az írónőből? Még ezt a lehetőséget sem zárom ki, miközben újabb sorozat megjelenésében reménykedem az írónőtől.

Amire viszont szerintem minden ide látogató a legkíváncsibb, hová tartott Lia története, kit választott, és hogy mennyire volt képes ez a hosszúra sikerült befejezés szórakoztatni az olvasókat. És bár nem adhatok választ minden kérdésre, hogy megmaradjon mindenki számára az olvasásélmény öröme, ugyanakkor leírhatom, nekem miért tetszett annyira ez a lezárás. Lia története ugyan ott folytatódik, ahol Az árulás szíve véget ért. Ahogy már tudhatjátok, Lia és Rafe megszökött Venda urának, a Komizárnak a fogságából. Aggasztó volt a gondolat, hová mehetne a lány, hiszen saját családja árulónak hiszi, Dalbreck esküvői ajánlata elől elmenekült, éppen ezért sehol sem látják már szívesen. Megannyi gyűlölet és árulás ellenére Lia mégis hű maradt szívében hazájához, saját testi és lelki sérüléseivel nem törődve azon fáradozik, hogy egykori otthona, Morrighan felkészülhessen a közelgő veszélyre, a vendai, létszámfölényben érkező sereg érkezésére.

A folytatásból megtudhatjátok, hová menekül Lia a hosszú raboskodást követően, hogy képes volt-e túlélni a Komizár a sérüléseit, és hogy Lia miképp próbálja majd megmenteni a királyságát annak ellenére, hogy az nem látja szívesen. A kérdés, hogy képes lesz-e az árulókat leleplezni és a szeretteit élve viszont látni. Ami viszont talán még inkább foglalkoztatja a hasonlóan romantikus típusokat, mint én, hogy vajon a lány továbbra is Rafe-t választja-e a két fiú közül, ott van ugyanis Kaden látomása, amiben egy gyermeket tart a kezében Liával. Rafe és Lia közt azonban nem pusztán Kaden áll, hanem két eltérő sors is, amik kilométerekre választhatják a szerelmeseket. Azt hiszed, már mindent tudsz, és hogy már nem érhet meglepetés, és mégis, rejlik még kérdés és izgalom ebben a szerelemben. 

A kiadó ebben a záró kötetben megajándékozott minket Morrighan történetével, ami körülbelül 80 oldalt tesz ki a könyvből. Ez egy előzmény novella arról, miként esett Morrighan szerelembe, majd telepedett le az általunk ismert világban. Mindezidáig Morrighan számunka csak egy név volt, egy az ősökből, de most emberi alakot ölt, végre összeállt a kép a három királyság előtti időkről. Én ennek az ajándéknak őszintén tudtam örülni, egyrészt mert feleslegesnek láttam volna, egy ilyen aprócska könyvet kiadni, másrészt nagyon élveztem ezeket a fejezetek. Eleinte azt hittem, unni fogom ezeket a sorokat, hisz nem a megkedvelt szereplők játszanak majd benne, és előre tudni a kimenetelt, de mégis: Morrighan karaktere annyira hihetetlenül szimpatikus volt! Ahogy a másik főszereplő is, Jafir, a hullarabló fiú. Romantika terén mondhatni ez az aprócska kis novella túlszárnyalt a trilógián. Ha az írónő úgy döntene, folytatja ezt az előzményt, boldogan olvasnám el minden részét. A novella végét illetően vártam volna valami többet, valami nagyszabásút, az írónő viszont nem ragozta túl azt, amit már úgyis tudunk, hová vezet. 

Még ezt az előzménynovellát leszámítva is terjedelmesre sikerült ez a lezárás. Bevallom, aggódtam, hogy hosszú fejezetek fognak szólni Lia meneküléséről, de hála égnek egészen hamar túllendült a regény bevezetésén, és sikerült az írónőnek a dolgok közepébe vágnia. Mint ahogy a borító is sejteti, de az eseményszál is, ebben a lezárásban elérkezik a várva várt harc ideje, ahol a tét az, kié lesz a fennmaradottak virágzó földje. Venda népe már hosszú idő óta éhezik a terméketlen vidéken, sanyarú sorsuk még egy korrupt, hataloméhes vezetés nélkül is változásra vágyna: reményre. Ez a háború azonban a birodalmak különbözőségén kívül más szempontból is érdekes, Liának ugyanis minden rossz emlék ellenére nem célja Venda eltiprása, sőt, rövid ott léte alatt beleszeretett a jó szívű népbe, együtt érez velük. Ha kíváncsi vagy, hogy lehet megvívni egy háborút úgy, hogy az ellenfelet nem tekinted ellenségnek, és nem célod bántani őket, akkor itt van ez a cseppet sem átlagos, érdekes fordulatokat rejtő háború. 

Még mindig csodálkozással tölt el a regény kontextusa, ami bár középkorias, mint kiderült már a jövőben játszódik, egy olyan jelenben, ahol a ma ismert világunk fénykora kihunyt, a túlélés adomány. A hangulatfestés legfőbb eleme az az ősi energia, ami körül öleli a földet, és a fennmaradott népet. Liának különleges képessége van, amit előre megjövendöltek, ahogy azt is, hogy baljós események közelegnek. Igazából csak ebben rejlik a regény fantasy volta. Ez tehát nem egy szó szoros értelmében vett fantasy regény, ez a pár apró varázslatos dolog mégis sokkal hangulatosabbá teszi a középkorias művet. Egy picit aggódtam a misztikus szálaknak a közérthetősége miatt, mert a második részben a rengeteg múltbéli részletre való fényderülésben összezavarodtam, nem értettem tisztán Morrighan és Venda történetét, de a harmadik rész már nem adott okot a félelemre, most már kitisztult a kép az előző könyvet illetően is. 

A három kötet végigolvasása során talán ez bizonyult számomra az egyetlen negatívumnak a sorozatban, amit az előző bekezdésben is pedzegettem, hogy nem csak ezek a múltbéli események, hanem olykor a jelen történései is kicsit zavarosan zajlottak, talán túl gyorsan. Míg egyes részek, mint például a háborúra való felkészülés akár kevesebb sorban is jól érthető, izgalomfokozó lett volna, addig már maga a csata olyan gyorsan zajlott, hogy alig volt idő felfognom, mi történik körülöttem. Ugyan ez jellemző a szerelmi jelenetekre is. Vártam még valami többet, hosszabb sorokat, mert a fontosabb történéseket olykor nem elég csak leírni, ahhoz hogy átérezzük. Nyomatékot kell adni nekik. Ezt az egyet hiányoltam az írónő stílusából. 

A szereplők csodás utat jártak be az első rész óta, nagyon szépen kirajzolódott jellemfejlődésük, legfőképp Lia és Rafe esetében. Új karakterekből már csak nagyon kevesen sorakoztak fel a zárásra, de az eddig megismertek mind visszatértek, hogy részt vegyenek a döntő küzdelemben. Imádtam, hogy többszörösen visszakanyarodott a regény a kezdetekhez: visszatért Terravin apró kis falucskája, a fogadó, visszaemlékeztek a főszereplők a megismerkedésük körülményeire, de még Michael, Pauline volt szerelme is pár percre szerephez jutott. Ezektől az apróságoktól érezhettük, mennyire hosszú utat jártunk be, és honnan hová érkeztünk. 

Egy csodálatos történettel gazdagodik tehát mindenki, aki elolvassa a sorozatot, mind kívülről, mind belülről. Ebben a regényben valahol nem is a szerelmen, de még csak nem is az izgalmas harcokon van a hangsúly, hanem az emberi kapcsolatokon, és az üzeneteken. Egyszer a mi világunk is kerülhet olyan helyzetbe, hogy elveszti megszerzett tudását, gyönyörűen gyümölcsöző fáit, és nem marad benne helye mindenki számára egy jó életnek. Ilyenkor mindig lesznek emberek, akik azt hiszik, a hatalom a világon a legfontosabb, és részesülni a legnagyszerűbb javakból, ugyanakkor Lia megmutatta, hogy egy harcot nem csak ezrek halálával lehet megvívni, nem érdemel halált az, aki csak reményre vágyik a hatalom helyett. De ezen kívül Lia rávilágított arra is, hogy nem várhatunk mindig a másikra, hogy megvívja a csatáinkat. Miért ne lehetnénk pont mi az az egy? Aki mindent megtesz másokért? Ha egy középkorias világban játszódó, fantasy elemekkel átszőtt, visszafogott romantikával bíró kedvencet kerestek, őszintén ajánlom a sorozatot. A kiadónak pedig külön köszönet Morrighan történetével való megajándékozásért, sikerült kerekebbé tenni a világról elképzelt képeinket, és örömet okozni ezzel a pár, egészen romantikusan alakuló sorral.

Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

a karakterek jellemfejlődésea jelentős történések túl röviden leírtak
erős, szívhez szóló üzenetközvetítésolykor nehezen érthető események
visszakanyarodás a kezdetekhez

Morrighan novellája

a sorozathoz csodásan illő, hűen visszatükröző borító 


Ha az alábbi művek tetszettek:  

Victoria Aveyard - Vörös királynő
Jennifer A. Nielsen - Hatalom trilógia
C. J. Redwine - Az árnyékkirálynő

akkor nagy eséllyel ez is fog.

Kinek ajánlanám:

A fiatalok számára szerintem nagyszerű olvasmány, semmi olyan nincs benne, ami miatt ne adnám akár egy általános iskolás kezébe is, de mindemellett szerintem a felnőtt korosztály is kedvelni fogja. A romantika egy visszafogottabb szintje jelenik meg a regényben, ezért bátran vehetik a kezükbe fiúk is már csak abból kifolyólag is, hogy a regény több szemszögből megírt, sokszor Rafe vagy Kaden fejezeteit olvashatjuk. Akiknek, hozzám hasonlóan, az első rész volt a kedvencük, ez a lezárás sokkal jobban emlékeztetett rá, mint a második rész, így örömet fog számukra is okozni. 

Címszavak: 

árulás, háború, szerelem, adottság, hercegnő, önfeláldozás

Első mondat: 

"A sötétség gyönyörű volt."

Kedvcsináló: 

Te mit tennél akkor, 
ha egy több ezres túlerővel rendelkező sereg 
az otthonod felé közelítene, 
és néped számára a túlélés egyetlen reménye te lennél? 
Mit tennél, ha tudnád, hogy úgysem hisz neked senki, 
mert még a saját családod is árulónak vél? 
Képes lennék magadra venni egy egész királyság terhét?
És elég bátor ahhoz, hogy azzá válj, akit megjövendöltek? 

Borító: 

Szerintem nincs még egy ennyire szép könyvsorozat a polcomon, így hát központi helyet érdemelt a gyűjteményemben. Ennél többre szerintem nem is vágyhatnának a rajongók, hiszen visszaköszönnek a legfőbb helyszínek, és Lia, a rá jellemző helyzetben az adott könyv esetében. Mindig megdobbantja egy olvasó szívét, mikor látja, hogy egy külső mögött kemény munka áll. Biztosra merem állítani, hogy jelen esetben a megjelenés nagymértékben hozzájárult a sorozat sikereihez, még annak ellenére is, hogy a fülszövegek is jól sikerültek. 

Kedvenc jelenetem: 

Rám vallana, ha most egy romantikus pillanatot írnék le, mégis, ami először eszembe jutott, az az a pillanat, mikor Lia lebuktatta árulóit. A kedvenc női karaktereim leggyakrabban éles eszükről híresek, és ez a jelenet talán az egyik legjobban tükrözi, Lia mennyire érdemes a szeretetemre. Nem volt kiszámíthatatlan, nem is lepett meg, de tetszett, mert már a második könyv óta arra vártam, hogy Lia megkapja az igazságot, ami jár neki. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése