2017. augusztus 18., péntek

Bella Andre - Hadd legyek az Igazi

Kiadó: Kossuth Kiadó
Eredeti cím: Let Me Be the One
Fordító: Puszta Szilvia
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2012
Oldalszám: 344 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: A Sullivan család 6.



Fülszöveg:

Victoria Bennett, a fiatal és tehetséges szobrászművész tizenöt év után tér vissza szülővárosába, San Franciscóba, ahol egy fontos művészeti ösztöndíjra készül. A zsűri egyik tagja azonban szemet vet rá, így nemcsak ő, de a karrierje is veszélybe kerül. Vicki jól tudja, hogy legjobb barátja, a híres és rendkívül jóképű baseballjátékos, Ryan Sullivan a segítségére siet majd, hiszen a férfi az egyetlen, akiben középiskolás kora óta megbízik.

Ryan lelkesen fogadja Vicki visszatérését, és bármit megtenne, hogy megóvja őt a zsűritag zaklatásától – még abba is belemegy, hogy eljátsszák, egy párt alkotnak és eljegyezték egymást. Ám amikor színlelt csókjaik és simogatásaik egy rendkívül érzéki, mámoros éjszakába torkollnak, mindketten aggódni kezdenek, hogy örökre elrontották másfél évtizede tartó barátságukat.

Vajon életük legsúlyosabb hibáját követték el? Vagy pedig épp ellenkezőleg: a barátság és a szerelem tökéletes elegye csak most került elérhető közelségbe mindkettejük számára?


Kedvenc idézeteim:

"A könnyű dolgok azonban túl vannak értékelve."

"Művészként mindig a dolgok felszíne alatt megbúvó értékeket kereste, és próbált rájönni, mi is rejtőzik egy-egy festmény, szobor vagy dal legmélyén."

A könyvről:

Ezzel a művel immár hatodik alkalommal kaphatnak az olvasók betekintést egy felettébb érdekes, szimpatikus család életébe. Nekem az idei könyvfesztivál alkalmával volt szerencsém megismerkedni a sorozattal, tehát ez volt az első Sullivan családról szóló történet, amit megismertem. Egy kicsit aggódtam, hogy az előző öt részt nem ismerve is érthető egészet fog-e alkotni a fejemben a regény, azonban nyugodt szívvel biztosíthatok mindenkit arról, hogy bármelyik borító vagy fülszöveg is válik szimpatikussá számotokra, egy különálló, önmagában is érthető, szerethető történetet fogtok kapni.

Te hiszel a barátságból kialakuló szerelemben? Vicki és Ryan kezdetben csak barátok voltak, de az ő helyzetük más, mert már az első pillanatban tudták, hogy szeretik a másikat. Ezek az érzelmek azonban közel tizenöt éve nem kerültek napvilágra, mert mindkét fiatal félt, hogy érzései viszonzatlanok, egyikük sem szerette volna kockára tenni ezt a meghitt, szoros köteléket, ami köztük van. Egy szívet szorító, szerelmi történetbe kalauzol bennünket az írónő, ahol az egyik idősíkon részesei lehetünk két fiatal bájos megismerkedésének, a másikon pedig annak az érzelmi vívódásnak, amit tizenöt év beteljesületlen vágyai okoztak a főhőseinkben. Vicki szobrász, egy ösztöndíj lehetősége miatt érkezik vissza szülővárosába, ahol jobbára azonnal bajba keveredik, ugyanis az ösztöndíj bizottság egy tagja nyíltan kikezdett vele. Vicki, hogy elkerülje ezt a kellemetlen helyzetet, felhívja Ryan-t, és megkéri, játssza el, hogy a párja, ezzel elejét véve a későbbi zaklatásoknak. Az ötlet tökéletes volt, de Vicki azzal nem számolt, hogy Ryan csókjai és ölelő karja csak még inkább szerelmessé teszi a férfiba. Egy idő után már képtelenné válik megkülönböztetni, mi a valós, és hol kezdődik a színjáték. Őrületes várakozás és egy szenvedélyes macska- egér játék, ami mind a fiatalokat, mind a felnőtt nőket kizökkenti a valóságból.

Nagyon fontos tisztázni, hogy ezzel a művel egy könnyed, szórakoztató irodalmat kapunk kikapcsolódás gyanánt, aminek nem az a célja, hogy tökéletes legyen, művészien megírt, vagy fantáziadús. A cél sokkal inkább a könyv átélhetősége volt, a szenvedéllyel való töltöttség, a hétköznapoktól való elrugaszkodás. Kötve hiszem, hogy valaki ezt a művet választaná kedvencéül, mégis úgy vélem, a legtöbbetek alig egy nap leforgása alatt kiolvasná, mert letehetetlenné teszi az a várakozás, és a feszültség, amit hordoz magában a történet. De miről is hadoválok itt nektek? Arról, hogy Vicki és Ryan között közel a könyv feléig nem történik semmi valódi előrelépés. Nem tudja meg a két főszereplő, hogy a másik mit érez iránta, és az első igazi csók is sokáig várat magára. Nekem ez önmagába nagyon tetszett, bár tudom, másokból ez a várakoztatás akár negatív érzéseket is válthat ki. Éppen ugyan ezt a lassú, könnyed folyást szerettem meg a kedvenc romantikus könyveimben is. A mai irodalomban már alig találni olyan olvasmányokat, amik ne lennének meglehetősen túlfűtöttek erotika terén, és ne vennék evidensnek, hogy két vadidegen bármikor szexuális kapcsolatba kerülhet egymással, majd megismerkedésük pillanattól minden gátlásukat levetkőzve kezdjék szeretni egymást. Ebben a túlságosan szókimondó, felgyorsult világban szükség van olyan olvasmányokra, mint a Hadd legyek az igazi. Ami képes megváratni, feszültséggel tölteni, hogy amikor eljön a várva várt pillanat, az százszor többet jelentsen.

A könyv legnagyobb erőssége tehát az volt, hogy nem tudhattad, mikor érkezik el a jelenet, amikor a két főhős színt vall egymásnak érzéseiről. Én ezért nem tudtam letenni a könyvet, mert mindig vártam és vártam, hogy talán a következő oldalon érkezik a nagy áttörés. Azonban van egy jó hírem azoknak is, akik az erotikus műfajt részesítik előnyben, ugyanis a könyv második fele minden szenvedéllyel és romantikus szerelmi együttlétekkel át lesz szőve a lehető legnagyobb részletességgel és átélhetőséggel.  Mindenki megkapja ettől a könyvtől azt, amire vágyik: a módfelett romantikusak az első csók előtti elképesztő feszültséget, az erotika kedvelői pedig azt a részletességet és kémiát, amit elvárhatnak a műfajtól.

Formailag, szerkesztésében és kivitelezésében önkéntelenül is eszembe juttatta az évtizedekkel ezelőtt, újság formájában leközölt szerelmi ponyvaregények, novellák műfaját, nem tudta azt az élményt átadni nekem, amit például egy előtte olvasott, nagyra vágyó, irodalmilag kifogástalanul író alkotó írt. A legjobb megoldás erre a problémámra az volt, hogy nem próbáltam meg máshoz hasonlítani, vagy olyan elvárásokat támasztani felé, amire maga az írónő sem törekedett. Egész egyszerűn bizonyos kívánságokat el kell engednünk, és egész egyszerűen azért szeretni a könyvet, ami: a szórakoztatósága és a letehetetlensége miatt.

Amennyire elvarázsolt és meggyőzött a regény vezérfonala, azaz a szerelmi szál, annyira nem tudott lekötni és felkelteni az érdeklődésemet a mellékvágány, ami Vicki molesztálásáról és a szobrászatról szólt. Megfigyeltem, hogy mikor ezeket a kizárólag romantikus műfaj alá eső regényeket próbálják az írók valamilyen kontextusban elhelyezni, mindig hasonló sémákat választanak, amitől nem lesz újdonságtartama, ráadásul annyira kis részét teszik ki a regénynek, hogy azok nem képesek átgondoltság, kidolgozottság látszatát kelteni. Én mikor ezeket a fejezeteket, oldalakat olvasom, mindig az az érzés lesz úrrá rajtam, hogy „csak legyünk túl rajta.” Azt viszont pozitívumként kiemelném, hogy nem volt túlnyomóan sok ilyen rész a könyvben.

A főhősnővel, azaz Vicki karakterével való azonosulást segíti hétköznapi, ám csinos külseje. Ő nem az a mesébe illő karakter, aki elsőre jó döntéseket hoz, és azonnal az igazival kezd közös jövőt. Van múltja, amihez hozzá tartozik egy elfuserált volt férj. Ez a történet tehát nem azoknak szól, akik a herceg fehér lovon alapú történetekbe hisznek. Sokkal inkább azok a nők lesznek szerelmesek az írásba, akik tudják, milyen rossz döntéseket hozni, vágynak egy új életre, kezdetre, esetleg valami nagyon valóságosat akarnak, ami bárkivel megtörténhet. Való igaz, a valóságos mivoltjából számomra egy kicsit elvesz, hogy Ryan élsportoló, meglehetősen gazdag, a csajok álma, és mégis szingli annak ellenére, hogy a harmincas éveiben jár. Talán Ryan is lehetett volna kicsit hétköznapibb, akárcsak Vicki.

Voltak utalások a Sullivan család többi tagjára, megelevenültek a már korábbi regényekben sikeresen beteljesülő kapcsolatok, de ezek a mellékszereplők inkább afféle mentor, segítő szerepet töltöttek be, nem tették nehézkesebbé a mű önmagában való megismerését. Őket leszámítva a legtöbb regényben megjelenített karakter negatív szerephez jutott.

Akárhonnan is nézzük a művet, én élveztem ezt az olvasási folyamatot. Azt kaptam, amire számítottam: egy hiteles, könnyedén átélhető, kellemesen megvárakoztató romantikus történetet. Egyszerre volt bájosan romantikus, és minden erotikus fantáziát megmozgató. Alig pár óra leforgása alatt végeztem is a könyvvel, mert az azt körülvevő feszültség nem engedte, hogy letegyem. Ha szeretnél kikapcsolódni, szórakozni, bátran vedd kezedbe a könyved, anélkül, hogy írástechnikailag, vagy a romantikus szál kontextusát tekintve bármilyen további elvárásaid lennének, mert ha így veszed a kezedbe az írást, biztos, hogy megtalálod benne, amit kerestél. Sajnos a Sullivan család többi részéről nem tudok érdemben bármit mondani, de úgy vélem, azok is ehhez hasonló olvasási élményt nyújthatnak, bárhonnan elkezdhető a könyvsorozat.


Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

letehetetlen a  feszültségkeltése miattkontextusa átlagos, nem meglepő
a sorozat más részei nélkül is érthető, élvezhetőírásmódban és megfogalmazásban nem nyújt kimagaslót
egyszerre igazán romantikus és erotikus

könnyedén átélhető, valóságos



Ha az alábbi mű tetszett...

Judith McNaught - Emlékezz rám

akkor nagy eséllyel ez is fog.

Kinek ajánlom:

Azok számára ajánlom, akik valami könnyedre vágynak: valami nagyon romantikus, szirupos történetre egy valóságos kontextusban. A romantikus és az erotikus műfaj kedvelőinek egyaránt elnyerheti a tetszését a mű, mert körülbelül pontosan a regény felétől az addig visszafogottnak ható romantikus szálból egy részleteibe menő, erotikus regényt kapunk. Emlékeztetett engem a regény az Edenbrooke és Blackmoore című romantikus regényre abból a szempontból, hogy itt is egy kellemes várakozás előzi meg a románc kialakulását, bár előbbi művekben ez a viktoriánus korszakra jellemző körülményekből fakad ez a várakozás, utóbbiban pedig abból, hogy a főszereplők nem mernek színt vallani érzéseikről. Azok is bátran vegyék a kezükbe, akik a Sullivan sorozat többi részét még nem ismerik, mert független, önmagában is érthető művekről van szó.

Első mondat:

"Victoria Bennerr épp a gimnázium parkolóján sétált keresztül, tekintete azonban végig szorosan a baseballcsapatában játszó srácokkal nevetgélő Ryan Sulivanre tapadt."

Címszavak:
barátságból kialakuló szerelem, szexuális zaklatás, szobrászat, erotika, San Francisco

Kedvcsináló:

Egy gimnáziumban kezdődő szerelem,
ami tizenöt éven át mit sem halványult.
Vicki és Ryan a mai napig titkolják egymás előtt érzéseiket.
Nem tehetik kockára ezt a tökéletes barátságot.
Őrületes színjáték veszi kezdetét,
ahol a szereplőinknek hitelesen el kell játszaniuk,
hogy egy párt alkotnak.
Azzal azonban nem számolnak, hogy önmagukat
nem képesek becsapni.
Hol kezdődik a színjáték és hol a valóság?

Borító:

Tetszik a borítók közti egységesség, azonban annak kialakítása sajnos egyáltalán nem. Nem kelti fel igazán az olvasók figyelmét, nem ragadja meg a tekintetet, és erősen emlékeztet azokra a gyenge minőségű, folytatásos romantikus regényekre, amiknek a 90-es években volt divatja. Egy látványosabb kivitelezéssel úgy vélem, sokkal több emberhez eljutna a könyv. A sorozat egészét tekintve, voltak részek, amiknél sokkal inkább megfogott a külső, és az azon megjelenő szereplők látványa.

Kedvenc jelenet:

Miután közel százötven oldalon át izgatottan vártam ,és reméltem, hogy végre fény derül a főszereplők egymás iránti érzéseire, így nem lesz meglepő, hogy éppen ezt a pillanatot szerettem leginkább a regényben. Mikor elérkezett az ominózus este a főhőseik épp egy bárban ültek, majd taxit fogtak és hazamentek. Számomra ez a bárban és a taxiban töltött pár perc volt a legromantikusabb rész és legmeghatározóbb pillanat. Emlékszem, késő este volt, mikor ezeknél a fejezeteknél tartottam, annyira örültem a fejleményeknek, hogy ezt követően még közel másfél órán át olvasnom kellett, mert nem szerettem volna letenni a regényt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése