2017. szeptember 14., csütörtök

Diana Landry - Levia Anne: Bosszú édesen

Kiadó: Publio
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 208 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: nem sorozat része


Fülszöveg:

Ethan Cromptont, a sikeres üzletembert csak az érdekli, hogy élete álmát valóra válthassa. Bárkin képes átgázolni a célja eléréséhez.

Marion Carternek az édesapja jelenti a családot. A lány szemében az összetartás mindennél előbbre való. Egy rossz pénzügyi döntés következtében egyszerre veszíti el az édesapját és az otthonát, ami a Crompton Vállalat kezébe kerül. Marion megesküszik, hogy megfizet Ethannek az őt ért veszteségek miatt.

Két idegen, akik között nem létezik földrajzi távolság, mégis egy világ választja el őket egymástól. A sors fintoraként Marion és Ethan élete újra keresztezi egymást, de a fiatal nőben a gyűlölet helyett megmagyarázhatatlan vonzalom ébred a férfi iránt. Valami azt súgja neki, Ethan nem is annyira rideg, és kegyetlen, mint amilyennek látszik.

Vajon mi ér többet, a pusztító bosszú, vagy a szerelem, amelyre akár egy boldog élet épülhet? Kiderül Diana Landry és Levia Anne lebilincselően izgalmas, romantikus regényéből!

Kedvenc idézetem:

"Újra lehet építeni az apró darabokra zúzott bizalmat, csak egy új, biztos alap kell hozzá."

A könyvről:


Diana Landry és Levia Anne igazán különleges dolgot tettek, mikor úgy döntöttek, hogy összefognak, és közös mű megírásába kezdenek. Nagyon kevés ilyen formában megszületett, hazai regényt olvastam, így most is kíváncsian vártam az eredményt. Sokszor elgondolkodtatott, vajon hogyan születhetett meg ez a könyv, az egyik írónő kitalálta, a másik pedig segített kivitelezni? Vagy az egyikük dolgozott az egyik szemszögön, míg a másik a másikon? Már önmagában érdekesség egy ilyen művet olvasni. Diana Ladrynak korábban két, Levia Annenek egy könyve jelent meg, így nem első könyves írónőkkel van dolgunk, én ez idáig csak az utóbbit, A múlt árát ismertem, erről már olvashattatok a blogon.

A fülszöveg egy igazán izgalmas, romantikus történetet ígér az olvasóknak, ahol a főhősök hiába vonzódnak egymáshoz, közéjük tornyosul egy múltból hozott mély szakadék. Marion ugyanis Ethan miatt vesztett el mindent, ami fontos volt számára az életben. De ha ez még nem lenne elég, a két karakter ennél távolabb már nem is állhatna egymástól mind életvitelben, mind életfilozófiában, hiszen Ethan sikeres üzletember, feltűnő jelenség, aki gyakran cseréli barátnőit, és mindene a Crompton Vállalat. Marion ezzel szemben egy érzelmes típus, aki a hobbijából él, fotókat készít reklámkampányokhoz. A lány képtelen kiheverni azokat a borzalmakat, amik egy éve érték őt, mikor elvesztette otthonát, hogy helyére megépülhessen az Édes Álom. Bosszú vagy szerelem? Elégtétel vagy egy olyan kaland, ami, még ha nem is tart majd örökké, mindent megváltoztat?

A regény külső szemszögből került megírásra, ami nehezíti az átérzést, és az érzelmek közvetítését, ugyanakkor lehetővé tette, hogy belelássunk Ethan fejébe is. Sok volt azonban a gondolatközvetítés, rengeteget látunk a főhősök belső vívódásából, ami az egész regény mozgatórugójának is nevezhető. Én szívesen olvastam volna a történetet Marion szemszögéből, szerettem volna jobban érteni a lányt, tudni, miért olyan fontos neki ez a bosszúhadjárat, és egyáltalán mi a hosszú távú célja azok után, hogy közel került a férfihoz, mert számomra az egész szituáció azt sugallta, hogy ebben a játszmában igazán csak Marion tud megsérülni. Nem bántam volna több részletet, még apróbb kidolgozottságot, és ehhez nagy segítség lett volna Marion szemszögéből olvasni. Ethan gondolatai pedig rá lehettek volna írva az arcára, hogy abból észleljék az olvasók az eseményeket.


Az az igazság, hogy a regény kezdetekor kicsit elbizonytalanodtam, hogy milyen évet is írunk. A megfogalmazás mód nagyon szép volt, helyenként régies, sok összetett mondat volt benne, és régebbi korokra utaló szófordulatok, ezért még az is megfordult a fejemben, hogy a regény nem napjainkban játszódik. Ezt követően pár fejezet után mégis átváltott a regény egy könnyedebb hangvételre, hétköznapi beszédstílusra, ami szerintem már sokkal inkább passzolt a kontextushoz, és jobban megragadta a regény mondandóját. A tőmondatok, ismétlések segítettek abban, hogy a belső vívódások hitelesek, átélhetők legyenek. Az az első pár fejezet kellett ahhoz, hogy ez elkezdjen működni, de legnagyobb örömömre pozitív irányba fejlődött a regény.

A téma engem már a fülszöveget olvasva is megragadott. Szeretem, mikor ellentétből alakul ki szerelem két főhős között, ez mindig izgalmat hordoz magában, és valami féle belső feszültséget, amitől jobban működik a kémia. Úgy érzem, ebben a könyvben átjött a két főhős közti kötelék, képes volt vágyat ébreszteni, erotikusabb jelenetek átélhetőek voltak. Talán éppen ez egy romantikus könyv lényege. A háttér, amiben ez a szerelem lezajlott kellemes volt, oda illő, hangulatos, átjött ez a vidéki életérzés, és az a luxus, ami jellemezte Ethan világát. A jeleneteket jól magam elé tudtam képzelni, tiszta volt és érthető. Komoly háttér történetbeli fordulatokra, akciókkal teli izgalmakra nem kell számítani, hisz ez a regény nem erről szól. Rövidsége és könnyed nyelvezete miatt akár utazásokra ajánlanám, vagy egy pihenéssel eltöltött napra.

Kevés olyan jelenet volt a könyvben, amelyben ne jelent volna meg mindkét főhős, éppen ezért nem éreztem sohasem vontatottnak a történetet, sőt, sokkal inkább a letehetetlenség jellemezte. Olvastatta magát, még annak ellenére is, hogy ez nem a fordulatoknak vagy az izgalmas jeleneteknek volt köszönhető, hanem a két főhős közti kémiának. Egyszerűen szerettünk volna belőle még többet kapni, ezért nem tettük le egy könnyen a könyvet.

Egy picit zavaró volt számomra, hogy rengeteg hibába botlottam. A szóban elhelyezkedő betűk összekeveredtek, lemaradtak a mondat végi pontok, vagy felcserélődtek a mondat végi írásjelek, esetleg többször ismétlődött ugyan az a szó egy mondaton belül. Ezek mind-mind olyan hibák, amik velem is elő szoktak fordulni blogolás közben, éppen ezért szeretek megkérni valakit, hogy olvassa át az írásomat, és ha szerencsém van, ezzel ki is szűröm a hibák nagy részét. Szerintem ez a könyv esetén is elegendő lett volna pár írással foglalkozót segítségül hívni, és előolvastatni a regényt. A logikai hibák esetén viszont egy szerkesztő lehet nagy segítség, ugyanis egy oldalon belül azt írta a könyv, hogy szombat van, majd azt, hogy péntek, és végül másnap mégis vasárnap volt. Apróságok, ami talán a többségnek fel sem tűnik, de egy szerkesztőnek azonnal szemet kell szúrnia.

Kellemes, könnyed, hangulatos, letehetetlen szerelmi történet az otthonülős, pihenéssel töltött napokra. Számomra ez a regény összességében nagyon pozitív élmény volt, közelebb került hozzám, mint A múlt ára, alapgondolata teljesen megragadott, kivitelezése pedig kiszakított a hétköznapokból. Átéreztem a főhősök közti kémiát, tökéletesen képviseli a regény a romantika műfaját. Vágytam volna még egy kicsit többre, hosszabb kivitelezésre, hiszen egy kis elmélyülés segített volna a főhősnővel való azonosulásban, és a lelki vívódások hiteles közvetítésében, azonban talán sokaknak éppen ezért fog tetszeni a mű, mert könnyed, mert nincs benne semmi felesleges részlet, minden jelenet érdekes és szenvedéllyel teli. A borító felkelti az érdeklődők figyelmét, ahogy a jól sikerült fülszöveg is.


Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

nehéz letenni a kezedbőlhelyesírási és szerkesztési hibák
szenvedélyes, átjön a szereplők közti kémiatöbb részlet hiányzott az átérzéshez
cseppet sem unalmas

története kellemes színfolt a műfajban

hangulatos vidéki helyszínt ír le


Ha az alábbi művek tetszettek...

Judith McNaught – Emlékezz rám

akkor ez is fog.

Kinek ajánlanám:

Korosztályt tekintve a fiatal felnőtt lányoktól a családanyákig bárkinek, mert mindenki számára kedves olvasásélmény lehet. Műfaj tekintetében csak a romantika volt domináns, éppen ezért azok fogják élvezni, akik csak egy érzelmekkel teli szerelmi történetre vágynak, és nem egy hosszú, kalandos háttértörténetre. Jó szórakozást fog nyújtani azoknak, akik valami rövidre vágynak, ami nincs elhúzva, nem untatja az olvasókat, hanem egy nap alatt kiolvasható, mert nehéz kiadni a kezünk közül.

Első mondat:

"Marion Melody Carter kétségbeesetten szorongatta kezében a levelet."

Címszavak:

bosszú, szerelem, gyűlölet, fényképezés, szenvedély, erotika, ellentétek

Kedvcsináló:

Néha a bosszú elengedhetetlen.
Szükséges, mert szerettünk emléke ezt kívánja.
Míg máskor csak számunkra fontos,
Mert ez kell ahhoz, hogy továbbléphessünk.
Ugyanakkor hogy álljunk bosszút azon,
akibe beleszerettünk?
És azon, aki olyan boldogságot ígér,
Amiben talán még soha ezelőtt nem volt részünk?
Talán ez esetben a bosszú még várhat?

A borító:

Letisztult, elegáns, stílusos, oda vonzza a tekintetet a fekete fehér háttérben megjelenő vörös kontraszt. A minőség tekintetében nekem sokkal jobban tetszenek a matt, nem túl fényes borítók, így papír tekintetében szívesen választottam volna más megoldást. Ennek ellenére az összhatás szép, modern, mindennapi, nekem tetszik.

Kedvenc jelenetem:

Spoiler veszély Számomra az az éjszaka volt a legérdekesebb, mikor Ethan megtudta, hogy Marion mit titkol előle. Ahogy lebukott, annyira valósághű volt, és kreatív, hogy ezzel a kedvenc jelenetemmé is vált. Ez a rész okozta számomra a legnagyobb meglepetést a könyvben.


A könyv beszerzési módjának teljes listája:

Publioboox.com : http://bit.ly/2eVVUKh

E-könyv formátum:

Nyomtatott, dedikált példány: landry.diana73@gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése