2017. október 14., szombat

Riley E. Raines - Chloe, ​a titokzatos


Kiadó: Főnix könyvműhely
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 200 oldal
Téma: gyermek és fijúsági, sci-fi
Sorozat: Trizanton pilótái 1.


Fülszöveg:

Trizantonban kegyetlen háború dúl, amely nem kíméli a Ricofeld anyahajó legénységét sem. Egy napon új fejlesztésű, hatalmas és szörnyen bonyolult Humanoid harci gép érkezik a hajó hangárába, amelynek karbantartását a tizenöt éves Dionra bízzák. A gép „tartozékai” között szerepel Ethan, a legmogorvább sztárpilóta is, akivel az ifjú szerelő valaha találkozott. 

Dion soha nem látott kihívással néz szembe. Hogyan lesz képes megbirkózni azzal a feladattal, amelyre a műszaki személyzet nála tapasztaltabb tagjai sincsenek felkészülve? Hogyan fejthetné meg a fenséges robot titkait, ha egyszer nem mehet a pilótafülke közelébe? Mindennek a tetejébe Ethannel nem csak hogy képtelenség szót érteni, de még a gépére sem tud vigyázni. 

Trizanton pilótái a sorozat első kötetében egy távoli, forrongó világba repítenek, ahol a birodalmak között dúló, ádáz háborúban a káprázatos gépeknél csak a barátság értékesebb.

Kedvenc idézetem:

"„(…) ha valakit nap mint nap halálos veszély fenyeget, egy idő után érzéketlen lesz rá."

A könyvről:


Hogy milyen erők mozgattak afelé, hogy egy leginkább fiúknak szóló, gyermek és ifjúsági könyvet elolvassak, nehéz lenne elmagyarázni; Uszáma ajánlására figyeltem fel elsőként a könyvre, ami nem meglepő, hiszen aki olvassa a blogját, tudja, hogy Uszáma otthonosan mozog a Főnix Könyvműhely írásai közt, előolvasni is szokott nem egyet közülük. Az én ízlésemhez viszonyítva ez az írás távol esik a komfortzónámtól, közel sem én vagyok ennek a történetnek a célcsoportja, ez volt az első ifjúsági sci-fi, amit elolvastam. Nagyon kíváncsian vártam, hogy ez a repülő robotokról szóló, háborút leíró mese, mennyire lesz képes lekötni a figyelmem, ami hasonlóan nagy kihívás lehet, mint egy fiatal fiút az olvasáshoz kötni.

Sokáig nem éreztem, hová tart a cselekményszál, egyáltalán miről fog szólni a történet. Rögtön a mese elején megismerkedhetünk egy kisfiúval, Dionnal, akit iskolatársai nehezen fogadnak maguk közé, hiszen afféle csodabogár. Dion egészen fiatalon ismerkedik meg Ethannel, a sztárpilótával, aki Humanoid harci gépével éppen az ő udvarukba csapódik. A két fiú viharosan induló ismeretsége azonban ezzel az egy találkozással nem ér véget, ugyanis Dion alig tizenöt évesen már a Ricofeld anyahajó karbantartójává válik, és éppen azt a fenséges Humanoid gépet kell karbantartania, amelynek Ethan a pilótája. Ebben a rövid, bevezető kötetben figyelemmel kísérhetjük Dion kihívásokkal teli új munkáját, ahol csakhamar csoportvezetővé válik, holott kora és szakmai tapasztalata még megkérdőjelezi másokban az engedelmességet, ugyanakkor részei lehetünk Ethan kalandjainak is, amit pilótaként átél Trizanton csatáiban.

Ami a történetet illeti, nagyon kellemesnek találtam a regény felépítését. A cselekményszál éppen az ifjúsági korosztályhoz illő, egyenes, közérthető. Mind a háború kimenetelét illetően részesei lehettünk egy utazásnak, mind pedig a két főhős kapcsolatában. Az, hogy a regény közel feléig, nem is sejtettem, miről fog szólni a könyv, azt negatívan könyveltem el magamban, hiszen viszonylag eseménytelenül teltek el hosszú oldalak. Végig motoszkált bennem egyfajta várakozás, hogy mikor térünk át a szereplők és a robotok leírásából valamilyen eseményleírásba. Ilyen téren azt kell, mondjam, az utolsó pár tíz oldalnál érkezett meg a történet oda, ahova szerettem volna. A folytatást illetően nincsenek félelmeim, hiszem, hogy ha már egyszer beindultak az események, nem fognak ismét a fékre lépni. Szerintem, ahhoz hogy a fiatalokat lekössük, még több izgalomra és fordulatra van szükség, ez jelen esetben csak a történet végét jellemezte.

Nagyon meglepő számomra, hogy ez az írás egy nőtől származik, méghozzá egy első könyves írónőtől. Talán ennek is köszönhető, hogy a műszaki leírások, csakúgy, mint a harci jelenetek egyáltalán nem voltak bonyolultak, unalmasak, szárazak. A legnagyobb félelmem az volt, hogy nekem ez a mechanikus világ és annak bemutatása tántorít majd el az olvasástól, de ez a félelmem abszolút nem nyert teret. Beleköthetnék a történet menetébe, ugyanakkor nem köthetek bele abba, amit az írónő leírt, mert az fantasztikus volt. A nyelvezet kellemesen sikerült, nem voltak sem helyesírási hibák, sem elgépelések, imádtam a megfogalmazás módot. És ami különösen meglepett, hogy észrevehetetlen volt benne a hazai írókra jellemző magyarság. A nemzetközi piacon is tökéletesen el tudnám képzelni a művet.

A regényben nem volt különösebben romantikus szál, bár Ethan esetén el tudok képzelni egy ilyen fejleményt a folytatásban, ebből a műből azonban nem is hiányoltam. Az emberi kapcsolatok ábrázolása engem kárpótolt ezért a hiányosságért. Ethan és Dion párosa szórakoztatóra sikerült. Dion megszállottan rajong a Humanoid robotért, az új munkája jelenti számára az egész életet, ha tehetné, nem aludna, nem enne, csak szüntelenül dolgozna annak érdekében, hogy megismerje ezt a robotot, amit rajta kívül, senki más nem képes így kezelni. Azonban a megismerésben útját állja Ethan, aki nem szívesen lát másokat a gépe közelében, és aki Diont szigorúan eltiltotta a pilótafülkétől. A köztük feszülő ellentét tehát megalapozott volt, ezt azonban feloldják majd a közösen átélt kalandok és az a regény végén felbukkanó fordulat, ami kiegyenlíti a köztük húzódó ellentétet. Egy ilyen különleges módon induló barátság képes annyira elszórakoztatni, mint egy szerelmi szál.

Korábban kevés scifit olvastam, a műfaj iránti szeretetem sokkal inkább a filmek terén nyilvánul meg. Mégis úgy érzem, a műfaj eszköztára tökéletesen lett alkalmazva, bár ezt az új, háborús övezet alkotta világot nem igazán tudtam megérteni. Mi történt? Mitől lett minden ennyire más? Egyáltalán hol van Trizanton, egy új, kitalált világban? Az egyetlen rész, ami nem volt számomra kielégítő, és könnyedén érthető, az a szereplőket körülvevő világ. A sci-fi műfaj egyik legszebb jellegzetessége éppen a fantasztikus világfelépítése lenne, ami bár tudományosan alátámasztható, ugyanakkor más, mint az ismert világunk. Remélem, a folytatás terén ez a rész is kibontakozik.

A mellékszereplők viszonylag jelentéktelenek voltak a történet szempontjából, ugyanakkor vittek a regénybe egyfajta összetettséget, sőt, olykor humort. Ezen a téren nem vártam sokat, hiszen egy ifjúsági regénynek nem kell túl komplikáltnak lennie, ugyanakkor remélem, hogy később talán több mellékszereplő is jobban a történet részesévé válik, például Tira.

Összességében kellemes élmény volt számomra ez a történet, nem tudnám semmilyen más könyvhöz hasonlítani, nem is olvastam még hasonlót, ugyanakkor úgy vélem, az ifjúsági korosztály számára tökéletesen felépített, kellemes nyelvezetben megírt műre sikeredett. A nem túlságosan bonyolult és száraz műszaki leírásoknak köszönhetően akár a lányok is kedvelhetik. Sajnos az első fejezetek igazán lassú folyásúak, sokszor ezért nem haladtam az olvasással, ugyanakkor az utolsó oldalak már megkedveltették magukat velem.

Úgy vélem, nagyon jó témát ragadott meg az írónő, mert akár csak a saját ismeretségi körömön, ha körbetekintek, a legtöbbjük gyermekkorából szinte teljesen kimaradt a sci-fi irodalom. Legtöbbjük az ismert sci-fi filmek miatt szerette meg a műfajt, esetleg egy-egy híresebb felnőtt irodalom kapcsán, mint a Star Wars. Az ehhez hasonló regények képesek lehetnek már fiatal korban megszerettetni a témát.


Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

laikusok számára is közérthető tudományos nyelvezet
kevés eseményleírás, unalmasan eltelt fejezetek
szimpatikus karakterek
nehézkes magam elé képzelhetőség
szépen megírt, élvezhető megfogalmazás
kevés leírás a világfelépítésről
lányok számára is szerethető



Kinek ajánlanám:

Leginkább az ifjúsági korosztálynak, azonban belül pedig a fiúknak, ugyanakkor szerintem egy lánynak is tetszhet a történet, ha érdeklődik a műfaj iránt.

Első mondat:

"A tágas gyerekszobát megtöltötték az apró szerkezetek."

Címszavak:

repülő robotok, háború, mechanika, barátság

A borító:

Mindig fantasztikusak azok a borítók, amik egy adott könyvhöz készülnek. A mostani szépen megrajzolt, és nagyban segít abban, hogyan kellene elképzelni a könyvben leírtakat. Az én képzeletemben a szereplők megelevenedtek és kevéssé hasonlítottak a borítóra, azonban a repülő szerkezetekben nagyban az illusztráicóra támaszkodtam, mert ilyen téren a fantáziám igazán korlátolt.

Kedvenc jelenetem:

Azok a részek tetszettek legjobban, mikor Dion és Ethan egy jelenetben szerepeltek. A párbeszédeik csempésztek egy kis humort a regénybe. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése