2017. november 23., csütörtök

Stephanie Garber: Caraval

Kiadó:Libri Kiadó
Eredeti cím: Caraval
Fordító:Falcsik Mari
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Oldalszám: 470 oldal
Téma:fantasy, kaland, ifjúsági
Sorozat: Caraval 1.

A könyv megvásárolható ide kattintva!

Ha kedvet kaptál te is, egy kis kalandhoz, látogass el a Prológus oldalára, ahol most nyerhetsz egy példányt a Caraval történetéből. Elég jó nyomkereső vagy? Most kiderül.

Fülszöveg:


Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. 

Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja. 

Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból. 


Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!



Kedvenc idézeteim:

"Túlélni nem elég: élni kell."

"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

"… a remény, az nagyon erős érzelem. Vannak, akik azt mondják, önmagában is képes táplálni a csodát. Igaz, megfoghatatlan, és nem annyira maradandó, de nem kell belőle sok."

"Sosem szerettem az esőt – tette még hozzá –, elmos minden varázslatot."

Személyes indíttatás:

A cirkusz egy olyan varázslattal bíró, semmivel sem összehasonlítható hely, ahol bár a látvány szemkápráztató, ugyanakkor teljesen valóságos. De nem a Caravalban. Az elmúlt években számos cirkusz ihlette mű fordult meg a kezemben, ez is jelzi a téma népszerűségét. A lány a kötélen egy, a reálisabb cirkuszi művek közül, ugyanakkor még ez is varázslattal van átitatva. Még ismertebb, monumentálisabb élmény volt az Éjszakai cirkusz és a Rémségek cirkusza olvasása, ahol teljes mértékben szakítottunk a logikával, és helyette alávetettük magunkat az író fantáziájának. Egyik kedvenc filmem is ezen a helyszínen játszódik, a Vizet az elefántnak, melynek története könyvben is olvasható, de ezidáig sajnos csak a vászonra vitt változtattal ismerkedtem meg. Senkiben sem okoz tehát ellentmondást, hogy ezek után mennyire kíváncsi lettem a Caravalra. Mint mostanában sok más mű esetén, így ennél is a Prológusban munkálkodó csapattársaim ismertettek meg a művel, így garantált volt a jó minőség. Az, hogy most egy külön hetet áldozhatunk a témának, számomra legalább akkora örömet okoz, mint a Halloween, hiszen mindent imádok, ami egy morzsányi varázslatot is tartalmaz.

Történetleírás:

Légy óvatos, nehogy messzire repítsen a képzeleted! - így hangzik a fülszöveg utolsó intő sora, ami joggal figyelmeztet minket a veszélyre, hogy itt bizony egy ízig vérig felnőtőteknek szóló mesét olvashatunk. Már maga a kezdőkép is olyan érzetet, hangulatot nyújt számunka, mintha egy Disney mesében találtunk volna magunkat. Scarlett és húga Tella egy szigeten élnek, a kormányzó gondviselése alatt, aki történetesen az édesapjuk. 

Egy mesebeli szép sziget,
szoros, törhetetlen testvéri kapcsolat.

Azt hihetnénk mindez elég a boldogsághoz, a testvérek életét azonban beárnyékolja apjuk agresszivitása, aki már a legkisebb kihágásért is testi fenyítéssel bünteti gyermekeit. Mikor Scarlett hibázik, Tella találja magát pácban, mikor a másik, akkor pedig Scarlett. Ezt a kegyetlen módot eszelte ki édesapjuk arra, hogy kordában tartsa lányait. A kormányzó mindent eltervezett előre, hogy befolyása és vagyona mellé rangot is szerezhessen, hiszen lányát előre eltervezett házasságba óhajtja kényszeríteni egy gróffal, és Scarlettnek ez így tökéletes meg is felel. Egy házasság talán kimentheti őt és húgát apja karmai közül. Ráadásul matematikailag szinte reménytelen annak az esélye, hogy az ő grófja rosszabb ember legyen, mint az apja. Tella azonban nem hisz abban, hogy gondjaik varázsütésre megoldhatók. Miután Scarlett megkapja a várva várt meghívót a Caraval játékmesterétől, Legendtől, minden álma és vágya ellenére nem szeretne megszökni hazulról a közelgő esküvője miatt. Tellát azonban egy vasrács sem bírná maradásra, nemhogy a félelem, amit szökésük lebukása jelentene. Tella tehát elraboltatja nővérét Juliannal, a földkerekség leghelyesebb matrózával, hogy útra kelhessenek a Caravalra.

Most azt várjátok, hogy a cirkuszba érkezve elkápráztató mutatványoknak lesztek szemtanúi? Hogy lesznek porondok, nézőterek, cirkuszi sátrak vagy idomított állatok? Akkor igazán rossz helyen kapisgáltok. Legend játékai ugyanis kegyetlenek, játékszabályoktól és ésszerűségtől mentesek és közel sem közhelyesek. Igen, figyelmeztettek bennünket, hogy ami eztán következik, az mind a játék része, és a szemünk megcsalhat minket, ugyanakkor nem tudtak felkészíteni arra, hogy ami a Caraval kapuin belül történik, az nem marad következmények nélkül, akár egy életet is megváltoztathat.

Egy csónak léket kap. 
Tellának nyoma veszik. 
Scarlett színjátékba kényszerül Juliannnal, mint jegyespár.
A Caraval kegyetlen hajszába kergeti a szereplőket.
A határidő vészesen közeledik, mikor haza kell indulnia Scarlettnek az esküvőre.

Kezdetekben ilyen problémákkal kell megküzdeni a főszereplőknek, amit csak megfűszerez az a rejtély, amire főhőseinknek fényt kell derítenie öt nap, vagyis jobban mondva öt éjszaka alatt. A tét nem kicsi, hiszen a győztes jutalma egy kívánság, ami valóra válik. Ugyanakkor Scarlett motivációja nem a fődíj, hanem hogy húgát megtalálja, aki valamilyen kifacsarodott módon épp a Caraval főszereplője lett.

Halál.
Félreismerés.
Bizalmatlanság.

Ezek a szavak jellemzik a regény második felét, ami egy hangulatos cirkuszi játékból átcsap valami
egészen valóssá. Nem pusztán a főszereplők kezdenek kételkedni józan eszükben és a szemükben, hanem mi olvasók is. Nem tudhatjuk, a játékban egy halál végleges búcsúhoz vezet-e, vagy hogy egy álmunkban látott látomás fedi-e a múlt történéseit. 

Élménynapló:

Te jó ég, mi volt ez a történet? Az Olsen ikrek belecsöppentek Csodaországba és megírták a Jók és rosszak iskolája meséjét? Nem véletlenül tettem fel éppen ezt a kérdést. Az Olsen ikreket azért juttatta eszembe a könyv, mert az ő filmeiket jellemzi ez a végtelen haszja, amiben a főszereplők egyik bajból csöppennek azonnal egy másikba. Egy végeláthatatlan, eszeveszett, nehezen követhető hajsza, el tudjátok képzelni? Fokozódó hangulattal szembesülünk a teátrális végpont felé. Alice Csodaországa azért villant a regény kapcsán az eszembe, mert olykor egészen szürreálisra sikeredett az írás. Rengetegszer nélkülözi a logikát. Nézzünk csak pár példát: Az első esemény, aminél az én logikám hatalmas falba ütközött az az volt, hogy Scarlett és Julian úszva tették meg az utolsó pár métereket a Caraval helyszínére. Mindezt egy szál alsóneműben. Ha a főszereplők alsóneműben voltak, hova tudták tenni a meghívókat? De még ha azon volt is valamilyen zseb, hogy nem ázott el a papír? A másik fal pedig akkor emelkedett elém, mikor a józan, kissé hétköznapi gondolkodású Scarlett úgy fogadta a csodákat, mintha teljesen hétköznapi dolgok lennének. Az életünkkel kell fizetni egy ruhadarabért? A hangunkkal az átjárásért? Egy olyan lánynak, aki még soha életében nem tapasztalt csodát, nem kellene megkérdőjeleznie, hogy miként képes valaki kölcsönvenni a hangját, vagy megfosztani az életétől csupán két napra? Scarlett sokszor kételkedik a varázslatban. Maga a Caraval is azt mondja, hogy mindez csak játék, nem varázslat. Akkor mégis, miért történnek csodák ennyire természetes módon, rácsodálkozás nélkül? 

Na de hogy jön a képbe a Jók és rosszak iskolája? Egész egyszerűen a hangulata miatt ugrott be azonnal a regény, hiszen az a történet is valósnak próbál hatni, mintha a szereplők hús-vér emberek lennének, ugyanakkor ami körülöttük van, mind mesebeli. A Caraval legtöbb helyszíne gyermekmesébe illő. A történetben viselt ruhák, illemszabályok arra engednek következtetni, hogy vagy egészen más évszámot írunk, vagy ez a világ a miénktől pár száz évvel korábbi állapotokhoz hasonló. Az előbb felsoroltak közül, egy-néhány hasonlóságot örömmel fogadtam, legfőképp a mesebeli elemeket és a hangulatot, míg másokat valamivel kevésbé.

A könyv vastagságra ellenére nem hosszú, nincs ötszáz oldal, az írónőnek mégis sikerült azt úgy megírnia, mintha egy nagyon hosszú kalandnak lehettünk volna részesei. Egy erős, egyedi kezdést jelentett az, hogy az első fejezet levelek formájában került az olvasók elé. Scarlett Legendnek írt leveliből ismerhetjük meg a múltat és jutunk el a jelenig. Ez a szerkesztésmód nem csak különlegessé tette az indítást, de megjelenésében is adott valami pluszt a könyvnek. Az ezt követő pár fejezet, ami Scarlett és Tella gyönyörű testvéri viszonylát, és édespajukkal való kapcsolatát hivatott bemutatni szintén felkeltették a kíváncsiságot. Sejthettük, hogy a két testvér eljut a Caravalra, és hogy az életük fordulóponthoz jutott, a mikénteket sokáig mégis homály fedte. Az alapkonfliktus, hogy a két lány, miként képes megszabadulni zsarnok apjuktól, egy egészen hétköznapi, akár valóságba is illő konfliktus lehetne, amire a megoldás közelt sem evidens, de ebben az egyszerűségében rejlik pont az ereje.

A Caravalra való érkezés már elkezdte sejtetni, hogy ez bizony egy romantikus fantasy lesz, ahol két egymással szoros ellentéten álló karakter a játék során elnyeri a másik bizalmát. Nincs is semmi meglepő ebben az új szálban, hiszen ha azt olvashatjuk, egy fiú mennyire sármos, az a helyes karakter csakis a főszereplőnek csaphatja a szelet. Ugyanakkor nem voltam benne egészen biztos, hogy Scarlett nem-e ismerkedik meg éppen Legenddel, a játékmesterrel, aki szintén szerelmi kalandjairól volt ismert. A történet szempontjából talán egyedül maga a játszma nem tetszett. Nem merném azt állítani, hogy nem volt kalandos, izgalmas vagy újszerű. Szó sincs erről. Egész egyszerűen nem tett annyi pluszt a regényhez, amit reméltem. A versenyzők feladata az volt, hogy meg kell találniuk Tellát. Ehhez a Caraval területén nyomok voltak elrejtve, nem volt azonban egy kikövezett út, sokféle jó megoldás is létezhetett. A főhősök útja azonban nem volt előre kitalálható, megfejthető vagy logikus. Szívesen használtam volna az eszem egy-egy feladvány megfejtéséhez, vettem volna részt Scarlettel a kincsvadászatban, de ezt a játékot nem nevezném annak. Zavaros volt, sokszor felesleges kitérők övezték. A főhősök versenyt szaladtak az idővel, menekültek számos rossz dolog elől, de az egész valahogy fejét vesztett volt. Szürreális. Ezt követően jelent meg az igazi téboly a regényben, mikor kezdett elmosódni a játék és a valóság közti határ. Éreztük már az elejétől fogva, hogy el fog érkezni a pillanat, de azt nem tudhattuk, hogy még minket, olvasókat is képes lesz ennyire összezavarni az író, pedig mi külső szemlélőként tekinthetünk felülről az eseményekre.

Természetesen a végkifejletet illetően meghagylak benneteket az olvasói homályban, azt azonban előre bocsáthatom, hogy nem lesz fordulatok nélküli. Sokszor azt fogod képzelni, kitaláltad, hogy ki kicsoda, mi a célja, bízhatsz-e benne. Aztán rájössz, hogy amit biztosra vettél és nyomnak tekintettél, még azt is meg kell kérdőjelezned, és még mindig tudnak számodra meglepetést okozni. Bevallom nektek, nem sikerült kitalálnom mi lesz a történet vége, vagy hogy ki Legend, de még Julian személyét sem fejtettem meg, ez pozitív, hiszen ritkán tud egy regény meglepni. Viszont ismét kiemelném, hogy nem sorolnám előnyös tulajdonságok közé azt, hogy egy regény nem megfejthető. Úgy éreztem, ezt a végkifejletet lehetetlen lett volna előrejelezni, kilogikázni. 

Scarlett nem az a tökéletes főhős, akit tucatjával vetnek az írók papírra. Talán sokak nem értenek majd vele egyet, hogy rábólintana egy kényszerházasságra, és abban remél változást. Az sem fog mindenkiben jó érzést kelteni, hogy a húgát maga elé helyezi, és aláveti életét az ő megmentésének. A regény folyamán azonban fejlődik a főhősnőnk, lesznek saját vágyai, belátja tévedéseit, a biztonság helyett elkezdi keresni az élet céljait. Ebben rejlik a regény legfőbb üzenete is. A napokat nem szabad átvészelni, folyamatosan a  biztonságot keresni, hogy ne érjen minket semmi bántalom. Merni kell élni, játszani, kockáztatni. Közhelyesen hangzik, viszont saját bőrömön tapasztaltam, hogy a biztonságkeresés gyakori jelenség. Esténként bizony azért is köszönetet mondok, ha rossz dolog nem történt velem, figyelmen kívül hagyva, hogy jó élményeket szereztem-e. 

A könyv stílusa felettébb olvasmányos, gyönyörű a szóhasználata. Rettenően olvastatja magát a regény, hiszen oldalai nem apró betűkkel vannak telezsúfolva, hanem szép tagolt, nagy betűk kerültek a már amúgy is az átlagostól nagyobbnak számító oldalméretre. Ezen kívül a regény részekre és fejezetekre is tagolódik, így egész egyszerűen átlátható, kellemes az olvasásélmény.

A folytatás, a Legendary májusban kerül külföldön kiadásra, így a magyar rajongóknak sajnos várniuk kell még egy ideig, ugyanakkor szerintem ez a kis idő éppen elég lesz ahhoz, hogy a könyvsorozat igazi magyar rajongótábort szerezzen magának. Én kíváncsian várom, mit hoz a második kötet, hisz maradtak még kérdések, bizonyos fordulatok egészen sejthetőek. Az olvasók méltán remélhetik, hogy többet megtudunk a Caraval alapítójáról, Legendről. Már önmagában az ő személyisége is elegendő a kíváncsiságunk fenntartásához.

Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

már az első fejezetek megfogják az olvasóta regény nélkülözi a logikát így megfejthetetlen
esztétikailag kifogásolhatatlan, szuper minőség
fordulatos cselekményszál

kiszámíthatatlan végkifejlet

fontos, hasznosítható üzenetközvetítés


Ha az alábbi művek tetszettek...
akkor ez is fog.

Kinek ajánlanám:

  • legyél akár fiú, akár lány
  • Korosztály: 14 éves kortól bárkinek. A felnőtt mesék közé sorolnám a regényt.
  • Személyiség: Azoknak, akik mindenben a biztonságot keresik, félnek a sérülésektől, a kockázattól. Akik számára első a család, és testvérükért bármit megtennének.
  • Hangulat: Ez a történet egyszerre bohó, majd a második felétől szomorkás, ezért minden hangulathoz tökéletes választás.
Kedvcsináló:

Egy elválaszthatatlan testvérpár ahelyett,
hogy beletörődne sorsába, és életét
Egy sziget fogságában töltené édesapjukkal,
útra kel a Caravalra.
De nem azért, hogy a cirkusz nézőivé váljanak.
Hanem játékossá, aki ha nyer, egy kívánság a jutalma.
Vagy talán annál is több? 
Szerelem. Kaland. Halál. Bizalmatlanság. Bátorság.
És ugrás, a mélybe.

A borító:

A tökéletes megjelenés részét képzi a minőség, ami felülmúlja a legtöbb hazai könyvét. Nem bírom eléggé kiemelni, mennyire megéri az árát a mű, hiszen ugyan ezért  pénzért más kiadóknál sokszor egy puha fedeles, gyenge minőséget kapunk. Jelen esetben a négyezer forintodért egy kemény fedeles, vastagabb papírméretű, védőborítót tartalmazó kiadást vásárolsz. Az előbb említett védőborítón a kék csillagot ragyogó réteg borítja, a mintázat több helyen kidomborul. A könyv belsejében rejlő szépségért egy részletesen megrajzolt térkép felel, a gyönyörű, kézírást idéző levelek, és a fejezetek végén  található díszes mintázatok. Szalagból készült könyvjelző is van a könyvben. Az egész egyszerűen esztétikus, a témához illő, felkelti a vásárlók figyelmét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése