2017. december 16., szombat

Becca Fitzpatrick: Tükörjég

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Black Ice
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 380 oldal
Téma: thriller, horror, romantikus
Sorozat: nem egy sorozat része

A könyv kedvezményesen megvásárolható ide kattintva!

Ha szeretnél még több télies témájú könyvet olvasni, látogass el a Prológus oldalára, ahol az elkövetkező hét a Winter is coming fantázianevet kapta.

Fülszöveg:

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.

Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?


Kedvenc idézeteim:

"– (…). Mondj igent! Mondd, hogy megpróbálhatjuk!
– Nem is tudom – haraptam az ajkamba, hogy el ne mosolyodjak. – Az utolsó vakációnk katasztrofálisan végződött. Meg kell kérdeznem… lesz hó?"

"Csak a gyengék fordulnak vissza."



Személyes indíttatás:

Becca Fitzpatrick-kal való kapcsolatom még a molyságom kezdetére vezethető vissza. A Csitt, csitt ugyanis benne volt azon művek közt, amik megszeretteték velem az olvasást és a Vörös pöttyös könyvek sorozatot. Azóta már sok víz lefolyt, a történetre már nem is emlékszem, így a folytatását sem erőltettem, amikor viszont megláttam a  Tükörjég írónőjének nevét a borítón, azonnal felötlött bennem az érzés, hogy én már valamit olvastam ettől az alkotótól. Rá is kerestem az interneten Becca nevére, és meglepetten szembesültem vele, hogy gimnazista korom egyik kedvenc írójáról van szó. Messzire evezett Becca ezzel a történettel, hisz a romantikus fantasy helyett, most valami sokkal kegyetlenebb, komoly témát dolgoz fel a mű, de nem is bánom. A könyvtárban akadtam a kötetre, gondoltam, tökéletes lesz a Prológus Winter is coming hetére.

Történetleírás:

Britt és Korbie minden versengés és titok ellenére legjobb barátnőként tartják egymást számon, így nem meglepő, hogy az iskolaszünetre is közös terveket szőttek. Az viszont már annál inkább, hogy a napfényes tengerpart helyett a lányok a fagyos Teton-hegységet választották úti célul. Lehetne akár a hegyi túrák iránti szeretet is Britt motivációja, de a múlt megismerésével mégis inkább azt érezhetjük, hogy a téli nyaralás oka Calvin, Korbie öccse, aki Brittel járt mindaddig, míg a fiú nem került egyetemre és szakított vele. Brittnek azóta sem sikerült túltennie magát élete szerelmén, nem csoda hogy a választott helyszín éppen a fiúhoz köthető. Mégsem tudja majd Britt, hogy mit érezzen, mikor megtudja, Calvin is követi őket a hegyekbe, mint Korbie felügyelője. Innentől szólhatna a regény egy romantikus, ellenszenves viszonyban lévő exek egymásra találásáról, Becca azonban teljesen más vezérfonalat tartogatott számunkra, a lányok ugyanis egy hóvihar következtében nem jutnak el az úti céljukhoz.

Britt és Korbie annak érdekében, hogy ne kelljen a hideg, életveszélyes útszakaszon parkoló kocsiban éjszakázniuk, nekivágnak a zord időjárásnak. Hamarosan a két lány megpróbáltatása eredményre talál, megpillantanak egy kunyhót benne két jóképű sráccal Masonnel, és Shaunnal. A két főhősnőnek szinte már sikerül megfelejtkezniük párjukról, korábbi szerelmükről a két helyes fiú hatására, ám azok körül egyre több furcsaság kerül napvilágra. Britt korán ráébred arra, hogy vendéglátóik nem őszinték velük, de mire bármit is cselekedhetne, már arra eszmél, hogy két körözött bűnöző túszai lettek, akiket ha nem vezet le a hegyről, könnyedén azok a lányok közt találhatja magát, akiket már korábban meggyilkoltak a Teton-hegységben. Egy elviselhetetlenül fagyos, havas, izgalmas túrának leszünk részesei, ahol Britt élete a színészi képességein és a talpraesettségén múlik majd. Miközben Britt és Mason kapcsolata egyre komplikáltabbá válik, úgy bontakozik ki az a rejtély is, amire már a könyv prológusában is utaltak, hogy ezen a hegyen bizony több lány is életét vesztette az elmúlt évben, és a tettes még szabadlábon van.

Olvasásélmény:

Ez volt életem első regénye, ami ennyire közel állt a thriller műfajához, és mégis tetszett. Általában a gyilkosságsorozatokról szóló regényeket túlságosan zord hangulatúnak találom, valóságosnak, ami nem képes kiszakítani a mindennapokból, és nem színessé teszi azokat, hanem még inkább fekete-fehérré. Egy felnőtt ember már látja a világ árnyoldalait, éppen ezért talán nem vágyik arra, hogy a könyvek útján még több olyan elkeserítő történettel találkozzon, ami akár a valóságban is megtörténhetne. Ez a regény azonban egy kis romantikus, ifjúsági kaland történet volt, ami egyáltalán nem közvetített számomra negatív gondolatokat és képes volt lefoglalni a gondolataimat. Bár megtalálható a regényben minden a krimire jellemző tipikus elem: gyilkos, rejtély, rendőrök, túszejtők, erőszak, veszteség, fordulat... Mégis az egész valami sokkal mesésebbé, szerethetőbbé állt össze az én szemem előtt, mint mondjuk egy skandináv krimi.

Imádom azt az érzést, mikor egy regény annyira meglep, hogy tátva marad a szám. Vágyom a fordulatokra a kiszámíthatatlanságra. Ez a regény esetén sajnos nem kaptam meg mindkettőt. Bár nem tudtam a részleteket, hogy mikor és mi fog történni, sok apróság meglepett, összességében tetszettek a könyvben felvázolt összefüggések, annak bonyolultsága, ugyanakkor nem voltak elképesztő fordulatok. Sajnos elkövette azt a hibát az írónő, hogy helyenként túl sok jelet hagyott az olvasóknak a megfejtéseket illetően. Sajnos engem nem lepett meg a gyilkos személye, ahogy Mason története sem. Ha ehhez a regényhez kedvet kaptál, ne azért vedd meg, mert életed egyik legjobb krimijét szeretnéd elolvasni, hanem mert valami olvasmányos, izgalmas krimire vágysz, ahol nem csak ez a stílusjegy dominál. Az erőszak, a hálál, és a szexualitás is jelen volt a könyvben, ugyanakkor annyira röviden, tömören, hogy azt nem nevezném erőszakosnak, nem zárnám ki a fiatal olvasók körét sem a történet elolvasásából.

Az írónő több központi üzenetet is közvetít, Britt például önállóságra tanítja az ifjúságot, hiszen főhősnőnk világ életében mások segítségére utalta magát. Eleinte csak elvétve jelent meg ez a  gondolat, nem éreztük Brittet elkényeztetettnek, a későbbiekben azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapott, hogy a lány mások szemében is mennyire gyenge, magatehetetlen. Talán ez volt az a tényező, ami Brittet és Masont, az egyik emberrablót is közel hozta egymáshoz. Mason ugyanis nem azt a lányt látta Brittben, akit az ismerősei, hanem meglátta azt a talpraesett, életrevaló lányt, aki képes bármivel megbirkózni. Nagyon fontosnak találom ezt a gondolatot, amit felvetett az írónő, hiszen az hogy önállóságot tanuljunk már önmagában fontos, ugyanakkor inkább az tetszett, a könyvben, hogy a valóságra is igaz: egy ekkora élmény, trauma hatására az ember megváltozik. Olykor történnie kell velünk valaminek, hogy jobb emberek legyünk. Sokszor, mikor beszélgetek valakivel, én magam is érzem, hogy az az illető, átélt-e már komoly dolgokat az életben.

A regény másik fő témája, mozgatórugója volt az elvárások súlya, és az ezzel járó családon belüli terror is. A probléma talán manapság a legaktuálisabb, szintén általam is tapasztalt jelenség, hogy egyre több szülővel találkozni, aki csak akkor elégedett a gyermekével, ha az minden tantárgyból kitűnő az iskolában. Ettől a gyerekek többsége beteg lesz, frusztrált, boldogtalan. A betegséget pedig sajnos ez esetben fizikai értelemben is értenünk kell. Ha ezt a történetet felnőttek is olvassák, vagy a fiatal olvasó közönség egyszer felnő, gazdagodik egy fontos üzenettel: nem az a fontos, hogy a mi gyerekünk legyen a legokosabb, vagy hogy a mi álmainkat valósítsák meg. Ezek az életre tanító gondolatok teszik igazi YA-á a könyvet. Végre úgy szórakozhatnak a fiatalok, hogy annak közben egyéb értelme is van.

A romantikus szállal szerintem a legtöbb rajongó elégedett lehet, hiszen bár lassú folyású, de életszerű, szenvedélyes, szórakoztató, ahogy az írónőtől már megszokhattuk. Mason annyira kellemes színfolt a férfi karakterek közt, hogy szerintem minden lány ilyenről álmodna. Legerősebb tulajdonsága az, hogy odafigyel az emberekre, olvas az apró jelekből is, így Britt bármennyire is gyűlölni szeretné őt, az a kedvesség és odafigyelés, ami a fiúból árad, nem hagyja, hogy eltávolodjanak egymástól. Ami viszont már kevésbé tetszhet a rajongóknak, az Britt karaktere, a lány ugyanis bár a regény végére felér egy pozitív hősnő szerepéhez, a kezdetben azonban hagy kivetni valót maga után. Nem fogjuk érteni, miért Korbie a lány legjobb barátnője, ahogy azt sem, miért annak testvére a szerelme, mikor az egy helyes külsőn kívül semmilyen pozitív tulajdonságot nem mutatott. Hiányzott Brittből az önbecsülés, a méltóság, és a határozottság. Ezek azonban a regény folyamán szép lassan felszínre törnek. Ezen kívül számomra kicsit sok volt a "hamarosan meghalok", "meg fognak ölni" típusú gondolatokból is. Olykor talán ezek a félelemre utaló jelek kifejezhetőek lettek volna egy-egy gesztussal vagy tettel is, nem szerettem volna mindig ódákat hallgatni arról, vajon mit tesznek majd vele az emberrablói.

A lezárás egészen szokatlanra sikerült, nagyszabásúra, szinte már túl drámaira. Megtudjuk, hogy Britt és Mason élete hogyan zajlik majd tovább, a mellékszereplőket azonban még inkább beleszőttem volna a történet végében, rájuk is kíváncsi voltam. Az Epilógus a könyv előző fejezeteihez képest egy teljesen más hangulatot fest le számunkra, mintha egy teljesen más történetbe kerültünk volna. Nem volt rossz, de nem igazán lesz ez a kedvenc lezárásom, ahogy a regény tetőpontja se hozta el a várt katarzist.

Minden apró-cseprő negatívum ellenére a lényeg, hogy jól szórakoztam olvasás közben, úgy érzem egy hosszú, hideg kalandnak lehettem a részese, még akkor is, ha a valóságban alig pár kilométer megtételéről beszélünk a több tíz centi magas hóban, viharban. Így kora decemberben tökéletesen passzolt az időjáráshoz a könyv témája, ahogy a Prológus télies témájú hetéhez is. Ha maga a történet nem is volt teljesen hiteles, egy hétköznapi helyzetben elképzelhető, maga az utazás, a csontunkig hatoló hideg életszerűen került közvetítésre, nagyon jól átélhető a regény hangulata.

Összefoglaló
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

közzéppontjából az önállóvá válás és a talpraesettség áll
a vezérfonal kiszámítható, nicsenek megdöbbentő fordulatok
élvezhető, jól megfogalmazott romantikus szál

fantasztikus férfi főhős

több stílusjegy, mind jól alkalmazva

tökéletes témaválasztás az évszakhoz


Ha az alábbi művek tetszettek...

C. J. Roberts - Fogoly a sötétben
Marie Rutkoski - A nyertes átka
Benina - Megsebzett szabadság

akkor ez is fog.

Kinek ajánlanám:

  • legyél akár fiú, akár lány
  • Korosztály: 16 éves kortól bárkinek. A regény nincs híján halálnak, vérnek, bűncselekményeknek, bár azokat nem részletezi túlzottan. Szerintem ez a regény nem fogja felborzolni a kedélyeket semelyik olvasónál.
  • Személyiség: Azok számára ajánlom a könyvet, akik még nagyban másokra hagyatkoznak - szülőkre, párjukra - gyakran kérnek segítséget. Ha nem tartanak elég talpraesettnek, nem hiszik el rólad, hogy önmagában is képes vagy megállni a helyed, esetleg így érzel saját magaddal kapcsolatban is, akkor a regény fontos üzenetekkel gazdagít majd.
  • Hangulat: Már a műfaji összeállítását tekintve is valami sokkal komolyabb hangvételűt, letargikusabb művet tudnánk elképzelni. Ezen nem segít a zord időjárás sem. Én ezt a könyvet télies napokra ajánlanám, mert bár a hideg érzetünkön nem segít, de a romantikus részek hoznak egy kis kellemes felmelegést is.
Kedvcsináló:

A Teton- hegység körül lassan már egy éve nincs valami rendjén.
Lányok tűnnek el nyomtalanul,
majd nem kerülnek elő többé élve.
Britt és Korbie ennek ellenére vidáman vág a vakócijának,
nem is sejtve, mekkora veszély leselkedik rájuk.
Túszul ejtés, halál, egy új vonzalom kialakulása, a múlt elengedése.
De vajon egy túszul ejtőt is lehet szeretni?
Van rá bármi esély, hogy semmi sem az, aminek látszik?

A borító:

Nagyon kedvelem ezt a külsőt, amit a Tükörjég kapott. Visszatükrözi a könyv műfaját, hangulatát, és megjeleníti azt a szereplőt, Masont, akit szerintem a legtöbben megkedvelnek majd a történetben. A fiúra nagyon jól illik a fiatal, ám ugyanakkor kedves túszulejtő szerepe. Felkelti az olvasók figyemét ez a külső, az én figyelmemet is elksőként a borító ragadta meg, nem pedig a könyv írója vagy a története.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése